Keveháza

Újabb irodalmunkban ilyen alakban terjedt el a név, tulajdonképen pedig: Keveaszó (Cuwe azoa, Keueozou), később Keazó, mai kiejtéssel Kajászó azaz Kevevölgy. Eredetileg annak a széles és hosszu völgynek a neve Fejér vmegyében, melyet ma Váli-völgynek neveznek s aztán a Baracskához tartozó mai Szt. Iván pusztának a középkori neve, mig napjainkban a Kajászó név csupán a Szent Péter egyházáról elnevezett község előnevében maradt meg. Hunn mondáink egyik legemlékezetesebb helye K., itt volt a hunn fejdelmek temetője. Nevét a monda szerint a tárnokvölgyi ütközetben elesett Keve (Cuwe) hunn kapitányról nyerte, kinek holttestét bajtársai Macrinus és Detre visszavonulása után fölkeresve a csatamezőn, az országút mellett ünnepélyesen eltemették és szkítha szokás szerint kőbálványt emeltek a sír fölé. Ide hozták a cesumauri ütközetben elesett hunn vezérek, Béla, Réva (Reuwa) és Kadicsa tetemeit is s midőn Atilla meghalt, mondáink szerint őt is vezértársai mellé, a K. fejedelmi temetőben temették el. K. és környékének lakói, ugy látszik, abból a hunn-bulgár-féle elemből valók voltak, mely a honfoglaláskor Árpádhoz csatlakozott; erre vall a Kajászó Szt. Péter melletti Kálozd puszta, valamint a Tárnok melletti középkori Székely község neve is. Ennek az elemnek a szokásai közé tartozott, hogy a halott fölé magas halmot, emeltek s emlékére kőbálványt készítettek, mely arccal kelet felé fordult s a köldöke táján csészét tartott a kezében. Ilyenforma nagy halmot gondolhattak az Árpádok korában régi fejedelmi sírhalomnak s a föléje emelt kő (régi magyar nyelven küve) bálványról nevezhették el a völgyet Kővölgynek, Küve-aszónak. A halom a Budáról Székesfehérvár felé vezető ősrégi országút mentén lehetett Baracska és Szt. Iván határán. A község Wza fia Péter 1271. tett hagyományából a margitszigeti apácáké lett s még a XIV. sz.-ban is az ő birtokukban volt. V. ö. Szalay József dr., Keveháza és Atilla sirja, Arch. Ért. XIII. 1879., 151-154. és III. köt. Új f. 1883-84., 149-152.

Forrás: Pallas Nagylexikon