Kevélység

a büszkeség elfajulása; mig a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja magát nagyra, nagyobbra mint szabad. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. A kevély ember rendesen hiu is, a kevélység az öntudat tultengése. A K. ugy szomoru-, mint vigjátékban ecsetelhető. Amott leginkább mint tragikai vétség lép föl és a hős bukását indokolja, itt pedig a hiusággal egyesülve, erős kacagásra gerjeszt. A spanyol elszegényedett grandok vigjátékokban és operette-szövegekben gyakori mintái a felfuvalkodott K.-nek.

Forrás: Pallas Nagylexikon