Kezesség

(fidejussio), jótállás másnak adósságáért; más adósságának elvállalása arra az esetre, ha a másik - a főadós - kötelezettségét nem teljesíti. A jótállót kezesnek nevezik. K.-et vállalhat mindenki, ki terhes szerződéseket köthet. K.-et csak jogilag fennálló kötelemért lehet vállalni. A K. terjedelmét a K.-i szerződés határozza meg. A K. a hitelező biztosítására szolgálván, többre v. másra mint a mivel a főadós tartozik, a K. nem terjedhet, ellenben kevesebbre igen; a K. p. a tartozás csak egy részére szorítható, közelebbi meghatározás és megszorítás hiányában azonban a fő tartozásra s összes járulékaira terjed ki. A kezes igénybe vehető, ha a főadós nem fizet, kivéve, ha a kezes csak arra az esetre igérte a fizetést, ha az adós fizetésképtelen (f. indemnitatis). A főadóssal szemben a kezes az általa kielégített hitelező jogaiba lép. A K.-i szigor enyhítésére a római jog nyomán szolgálnak: 1. az u. n. beneficium ordinis s. excussionis, amelynél fogva a kezes követelheti, hogy a hitelező előbb az adós ellen forduljon. Nem élhet ezzel a jótéteménnyel az, aki magát kezes és készfizető (l. o.) gyanánt kötelezte. A kifogásnak akkor sincs helye, ha a főadós csődbe került, vagy ismeretlen helyre távozott. 2. Beneficium cedendarum actionum, vagyis a kezes, mielőtt fizet, a hitelező követelésének s jogainak engedményezését követelheti. Ez fölösleges akkor, ha a kezes már a törvény erejénél fogva a hitelező jogaiba lép. 3. Beneficium divisionis, melynél fogva, ha egy tartozásért többen kezeskedtek, az egészre igénybe vett kezes követelheti, hogy első sorban csakis «pro rata», a rá eső rész erejéig vétessék igénybe. Az újabb törvények a kezesnek ily kifogást nem adnak; több kezes esetében is mindegyik kezes az egész összegért feltétlenül felel, de - ellenszerződés hiányában - a reá eő részt meghaladó összeg erejéig a többi kezes ellen visszkereseti joga van. Vagyis több kezes a hitelezővel szemben egyetemleg, egymás között pro rata felelős. Aki a kezesért vállal kezességet, az alkezes; aki pedig a kezessel szemben vállal az adósért kezességet, vagyis a kezest kártalanítani igéri arra az esetre, ha a K. által károsodnék, az kártalanítási kezes (visszkezes). A váltó-K.-re a váltótörvény rendeli: a K. a váltóra v. másolatára v. a toldatra a kezesnek név- v. cégaláriásával irandó, különben váltójogi hatálya nincs. A váltó K. egyetemleges fizetési kötelezettséget állapít meg, s érvényes akkor is, ha a főadós szenvedő váltóképességel nem bir. Kétség esetében a K. az elfogadóért, ha pedig a váltó még elfogadva nincs, a kibocsájtóért vállaltnak tekintetik. A váltóbirtokos a kezes elleni jogainak biztosítására mindazokat a váltócselekményeket köteles teljesíteni, melyeket a törvény az ellen a váltókötelezett elleni kereset fentartására előszab, akiért a kezes kezeskedik. A kezes, aki a váltót kifizette, váltójogi keresetet nyer az ellen, akiért a kezességet elvállalta s azok ellen, kik az utóbbinak a váltóösszegért felelősek. A kereskedelmi törvény 270. §-a szerint ha a K. kereskedelmi ügyletre vonatkozik, v. maga a K. kereskedelmi ügyletnek tekintendő, a kezes egyetemleg felelős és sem az excussionis, sem az ordinis beneficiummal nem élhet. A nemzetközi jog is ismer K.-et, melyet egyik állam más államnak kötelezettségeiért vállal, s mellyel a K.-et vállaló állam kötelezi magát a szolgáltatás teljesítésére, arra az esetre, ha a másik állam kötelezettségét kellő időben nem teljesítené.

A K.-től lényegesen különbözik a jótállás (garantie). Ez kétféle, u. m. a) jótállási szerződés, vagyis oly szerződés, mellyel a szerződő államok bizonyos nemzetközi jogállapotot önálló védelmök alá vesznek. Ilyen p. a Belgium semlegességét biztosító 1839-iki, a dunai fejdelemségek relativ önállóságát s a török birodalom függetlenségét biztosító 1856-iki szerződés, az 1878-iki berlini szerződés; b) oly mellékszerződés, mely két állam között létrejött szerződés teljesítését egy harmadik - a jótálló - állam jótállása alá helyezi, melyben a jótálló a szerződő államok egyikének segélyt igér. Az utóbbi esetben a jótálló csak akkor léphet közbe s szoríthatja a kötelezett felet a szerződés teljesítésére, ha a segély szükségének szerződésszerü esete beállott, s ha a jogosított szerződő fél a segélyt igénybe vette. Ellenkező esetben a jótálló közbe lépése a be nem avatkozás elvébe, s abba az elvbe ütköznék, hogy az érdekelt felek első sorban maguk intézik el ügyeiket (önsegély). Ha a jótállás valamely állam alattvalóinak jogvédelmét célozza, az érdekelt alattvalók is kérhetik a jótálló segélyét, ha saját államuk hatóságainál oltalmat nem találtak. A segélynyujtásnál csak nemzetközijogilag megengedett s arányos eszközök használhatók. A jótállás nem kötelező, ha a szerződés, melynek biztosítását a jótállás célozza, jogellenes, vagy kivhetetlennek bizonyul. Együttes jótállás az, ha két v. több állam kifejezetten együttes közös jótállást vállal. Ily esetben első sorban a jótálló államok együttes eljárása a szabály; csak ha egymás között egyetértésre nem juthatnak, akkor van jogosítva a jótállók mindegyike arra, hogy saját belátása szerint cselekedjék.

Forrás: Pallas Nagylexikon