(fidejussio), jótállás másnak adósságáért; más adósságának
elvállalása arra az esetre, ha a másik - a főadós - kötelezettségét nem
teljesíti. A jótállót kezesnek nevezik. K.-et vállalhat mindenki, ki terhes
szerződéseket köthet. K.-et csak jogilag fennálló kötelemért lehet vállalni. A
K. terjedelmét a K.-i szerződés határozza meg. A K. a hitelező biztosítására
szolgálván, többre v. másra mint a mivel a főadós tartozik, a K. nem terjedhet,
ellenben kevesebbre igen; a K. p. a tartozás csak egy részére szorítható, közelebbi
meghatározás és megszorítás hiányában azonban a fő tartozásra s összes
járulékaira terjed ki. A kezes igénybe vehető, ha a főadós nem fizet, kivéve,
ha a kezes csak arra az esetre igérte a fizetést, ha az adós fizetésképtelen
(f. indemnitatis). A főadóssal szemben a kezes az általa kielégített hitelező
jogaiba lép. A K.-i szigor enyhítésére a római jog nyomán szolgálnak: 1. az u.
n. beneficium ordinis s. excussionis, amelynél fogva a kezes követelheti, hogy
a hitelező előbb az adós ellen forduljon. Nem élhet ezzel a jótéteménnyel az,
aki magát kezes és készfizető (l. o.) gyanánt kötelezte. A kifogásnak akkor
sincs helye, ha a főadós csődbe került, vagy ismeretlen helyre távozott. 2.
Beneficium cedendarum actionum, vagyis a kezes, mielőtt fizet, a hitelező
követelésének s jogainak engedményezését követelheti. Ez fölösleges akkor, ha a
kezes már a törvény erejénél fogva a hitelező jogaiba lép. 3. Beneficium
divisionis, melynél fogva, ha egy tartozásért többen kezeskedtek, az egészre
igénybe vett kezes követelheti, hogy első sorban csakis «pro rata», a rá eső
rész erejéig vétessék igénybe. Az újabb törvények a kezesnek ily kifogást nem
adnak; több kezes esetében is mindegyik kezes az egész összegért feltétlenül
felel, de - ellenszerződés hiányában - a reá eő részt meghaladó összeg erejéig
a többi kezes ellen visszkereseti joga van. Vagyis több kezes a hitelezővel
szemben egyetemleg, egymás között pro rata felelős. Aki a kezesért vállal
kezességet, az alkezes; aki pedig a kezessel szemben vállal az adósért kezességet,
vagyis a kezest kártalanítani igéri arra az esetre, ha a K. által károsodnék,
az kártalanítási kezes (visszkezes). A váltó-K.-re a váltótörvény rendeli: a K.
a váltóra v. másolatára v. a toldatra a kezesnek név- v. cégaláriásával irandó,
különben váltójogi hatálya nincs. A váltó K. egyetemleges fizetési
kötelezettséget állapít meg, s érvényes akkor is, ha a főadós szenvedő
váltóképességel nem bir. Kétség esetében a K. az elfogadóért, ha pedig a váltó
még elfogadva nincs, a kibocsájtóért vállaltnak tekintetik. A váltóbirtokos a
kezes elleni jogainak biztosítására mindazokat a váltócselekményeket köteles
teljesíteni, melyeket a törvény az ellen a váltókötelezett elleni kereset
fentartására előszab, akiért a kezes kezeskedik. A kezes, aki a váltót kifizette,
váltójogi keresetet nyer az ellen, akiért a kezességet elvállalta s azok ellen,
kik az utóbbinak a váltóösszegért felelősek. A kereskedelmi törvény 270. §-a
szerint ha a K. kereskedelmi ügyletre vonatkozik, v. maga a K. kereskedelmi
ügyletnek tekintendő, a kezes egyetemleg felelős és sem az excussionis, sem az
ordinis beneficiummal nem élhet. A nemzetközi jog is ismer K.-et, melyet egyik
állam más államnak kötelezettségeiért vállal, s mellyel a K.-et vállaló állam
kötelezi magát a szolgáltatás teljesítésére, arra az esetre, ha a másik állam
kötelezettségét kellő időben nem teljesítené.
A K.-től lényegesen különbözik a jótállás (garantie). Ez
kétféle, u. m. a) jótállási szerződés, vagyis oly szerződés, mellyel a szerződő
államok bizonyos nemzetközi jogállapotot önálló védelmök alá vesznek. Ilyen p.
a Belgium semlegességét biztosító 1839-iki, a dunai fejdelemségek relativ
önállóságát s a török birodalom függetlenségét biztosító 1856-iki szerződés, az
1878-iki berlini szerződés; b) oly mellékszerződés, mely két állam között
létrejött szerződés teljesítését egy harmadik - a jótálló - állam jótállása alá
helyezi, melyben a jótálló a szerződő államok egyikének segélyt igér. Az utóbbi
esetben a jótálló csak akkor léphet közbe s szoríthatja a kötelezett felet a szerződés
teljesítésére, ha a segély szükségének szerződésszerü esete beállott, s ha a
jogosított szerződő fél a segélyt igénybe vette. Ellenkező esetben a jótálló
közbe lépése a be nem avatkozás elvébe, s abba az elvbe ütköznék, hogy az
érdekelt felek első sorban maguk intézik el ügyeiket (önsegély). Ha a jótállás
valamely állam alattvalóinak jogvédelmét célozza, az érdekelt alattvalók is
kérhetik a jótálló segélyét, ha saját államuk hatóságainál oltalmat nem
találtak. A segélynyujtásnál csak nemzetközijogilag megengedett s arányos
eszközök használhatók. A jótállás nem kötelező, ha a szerződés, melynek
biztosítását a jótállás célozza, jogellenes, vagy kivhetetlennek bizonyul.
Együttes jótállás az, ha két v. több állam kifejezetten együttes közös
jótállást vállal. Ily esetben első sorban a jótálló államok együttes eljárása a
szabály; csak ha egymás között egyetértésre nem juthatnak, akkor van jogosítva
a jótállók mindegyike arra, hogy saját belátása szerint cselekedjék.
Forrás: Pallas Nagylexikon