Kézjegy

Az okirat rendszerint csak akkor szolgál bizonyítékul, ha azt a kiállító annak kijelentéseül, hogy az abban foglalt nyilatkozatot valóban tette, sajátkezüleg aláirja. A végett azonban, hogy az okiratok kiállításának előnyeiben a jogi forgalomban azok is részesüljenek, akik irni nem tudnak vagy esetleg nem képesek: meg van engedve, hogy ezek az okirat aláirásának hatályával a más valaki által aláirt nevök mellé sajátkezüleg csupán valamely jegyet irjanak, K.-et tegyenek. Természetes, hogy nemcsak nehezebb a K., mint a névaláirás valódiságának megállapítása, hanem ha a K. valódi is, ilyenkor csekélyebb annak biztosítéka, hogy az, akinek neve alá van irva, az okiratban foglalt nyilatkozatot valóban sajátjának vallotta. Ezért a törvények a csupán K.-gyel ellátott okirat bizonyító erejét egyéb alakiságoktól teszik függővé. Igy megkivánják, hogy aki csupán irni nem tud, K.-ével két tanu jelenlétében lássa el az okiratot; ha pedig sem irni, sem olvasni nem tud, hogy azonfelül a jelenlevő tanuk az okirat tartalmát mind magok ismerjék, mind a kiállítónak az általa ismert nyelven megmagyarázzák és hogy ez történt, az okiraton bizonyítsák. Hasonló óvrendszabályok megtartandók a közokiratok felvételénél. Váltónyilatkozatok, melyek névaláirás helyett K.-gyel eszközöltetnek, váltójogi hatállyal rendszerint nem birnak. De azoknak váltó-nyilatkozata, akik nevöket csak testi fogyatkozás miatt nem irhatják alá, érvényes, ha névaláirás helyett biróilag vagy közjegyzőileg hitelesített K.-gyel eszközöltetik. L. még Autográfok.

Forrás: Pallas Nagylexikon