Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Khalifa... ----

Magyar Magyar Német Német
Khalifa... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Khalifa

(arab) a. m. utód, a mohammedánok között azok címe, kik az iszlám egyházának és államának kormányzásában Mohammed utódai. A K. a mohammedán egyház imámja, azaz vezére. A mohammedán közjog szerint a K. méltóságának érvénye az igazhitüek közmegegyezésén (idsmá", l. o.) alapszik; de már nagyon korán fejlődött ki azon nézet, hogy e méltóság viselésére csakis a Kurejs- (l. o.) törzsből származó egyén bir jogosultsággal; valamint a próféta halála óta az igazhitüek egy nagy pártja azon nézetért harcolt, hogy a kurejsiták közül a K. méltóságát csakis a próféta leszármazó vérrokonai viselhetik (l. Imám, Si"iták). A Mohammed halála után (632) következő első négy K. a medinai körök részéről történt választás által jutott a trónra, ugyanis:

Abu

632-634

"Omar b. al-Khatta

634-643

"Othmár

643-655

"Ali

655-660

E korszakot Kremer nyomán az iszlám patriárkális korszakának szoktuk nevezni. Már az Omajja-családhoz tartozó Othmár alatt a család tagjai nagy befolyásra tettek szert. Ali uralkodása alatt Mu"ávija sziriai helytartó érdekében egy hatalmas párt támadt, mely a medinaiak választó-joga ellenében az Omajja-család számára óhajtotta a K.-méltóságot állandóan megszerezni. (Lásd az alább következő törzsfát.) "Ali halála után fia, Haszan hat havi uralkodás után önként lemondott Mu"ávija javára; ezzel kezdődik az Omajja családjából származó K.-k sora, minthogy Mu"ávija a trónra jutván, szabad választás ellenében családja számára biztosította a K. méltóságot. Egyúttal a birodalom székhelyét Medinából Damaszkusba tette át. E dinasztiából keleten a következő K.-k uralkodtak (660-750):

I. Mu"ávija

660-680

I. Jezid

680-683

II. Mu"ávija

683

I. Merván

683-685

5 Abdelmelik

685-705

I. Velid

705-715

Szulejmán

715-717

II. "Omar

717-720

II. Jezid

720-724

10 Hisám

724-743

II. Velid

743-744

III. Jezid

744

Ibráhim

744

II. Merván

744-750

Az omajjádok uralkodása alatt az elnyomott pártok titkos propagandája szüntelenül működött. Abdelmelik vetett csak véget a kháridsiták (l. o.) zavargásainak. Nevezetesen a legitimisták, kik jogos K.-nak csakis a prófétától leszármazó utódot ismertek el, az ő imámjaik (l. o.) javára szőttek összeesküvéseket; a próféta családjával vérrokonságban álló Abdász (a próféta nagybátyja) utódai a legitimista mozgalmat a maguk javára használták fel.

Az itt következő táblázat legalkalmasabban fogja feltüntetni a különféle pártok pretendenseinek családi jogcímét a próféta örökségeire:

[ÁBRA]

Az abbászida pretendensek szeretik a Hásim ivadékai nevét, mely a próféta dédapjától való egyenes leszármazásukat tünteti fel. Aspirációik számára különösen Khoraszánban toborzottak nemzedékeken át titkos hiveket, mig II. Merván alatt nyiltan zászlót bontottak és elősegítve Mezopotámia lakossága által, mely kezdettől fogva a legitimista pretendenseket pártolta, fekete zászlaik alá sereglett hiveikkel Sziriába törtek és vezérük, az abbászida család akkori feje, Abú-l"-Abbász számára követelték az uralmat. Több szerencsétlen ütközet után II. Meván Egyiptomba menekült, ahol meg is halt. Abu-l"-Abbász a hatalmat csakhamar el is foglalta «a próféta családja» számára, s az omajjád család összes megkeríthető tagjait kegyetlenül lemészárolta; ezért az Al-Szaffáh, a vérontó, nevet nyerte. A K. székhelyét Damaszkusból Mezopotámiába, előbb Anbárba, majd a tőle alapított Hásimijjába tette át; utóda alatt 762. Bagdad lett a K. székvárosa. E K.-kkal veszi kezdetét az a szokás, hogy az uralkodó sajátképi neve mellé egy dísznevet (lakab) vesz fel, amely amazt teljesen háttérbe szorítja és a khalifa hivatalos nevévé válik; p. Abú Dsa"far mellékneve Al-Manszúr (akit isten győzelemre segít), Hárún khalifáé Al-Rasid (a jó útra vezérelt). Ezért a következő felsorolásban is csak a díszneveket használjuk. Az abbászida K.-ák a következő sorrendben következnek egymás után (750-1258):

[ÁBRA]

E K.-ák Al-Mutavakkil óta, ki török testőrséggel vette magát körül, mely mind erősebben magához ragadta a hatalmat, csakhamar elvesztették a tényleges uralmat az állam ügyei fölött. Al-Rádhi személyes gyengeségének érzetében az Emír alumará (fejedelmek fejedelme) méltósággal szervezi; ennek képviselői, mint a frank major domusok, önállóan intézik az állam ügyeit. Al-Musztakfí alatt a bujidák ragadják magukhoz a major domusi méltóságot és családjukban apáról fiura öröklik át. A központi hatalom elgyengülése folytán az egyes provinciák helytartói a K. névleges fenhatósága alatt önálló vazallus dinasztiákat alapítanak, melyek mellett a IX-XIII. sz.-okon át a K. csupa árnyalakká sülyed és mint az «igazhitüek fejedelme» és imámja inkább csak egyházi, semmint állami uralkodó szinében szerepelt (l. Szeldsukok), még 1258. Hulágu khán, mongol fejedelem véget vet az árnyuralomnak is. Bagdádot meghódítja és feldúlja, s Al-Musztá"szim K.-t meggyilkolja. Az abbászidák ekkor Egyiptomban találtak menedéket, ahol az ottani szultánok uralmuk jogosságát azáltal óhajtották bebizonyítani, hogy a K.-tól nyerték az invesztiturát. Csakis erre szolgáltak azok az abbászidák, kik a kairói palotában nagyhangzásu címeik és a K.-ák külső atributumainak használata mellett nem egyebek, mint a tényleges fejedelmek szolgái, kikkel amazok kényük-kedvük szerint bánnak. 18 abbászida trónolt e körülmények között Egyiptomban, amig 1517. II. Szelim török szultán elűzi Egyiptom világi uralkodóit és az imámi palotában lakó utolsó abbászidát magával viszi Konstantinápolyba; a khalifátus összes képzelt jogairól való lemondásra kényszeríti és az iszlám új székvárosa számára szerzi meg a vallásos hatalom jelvényeit, közöttük a próféta köpenyét (l. Burda) és egyéb ereklyéket. Ezóta a török szultánokra szállt a K. méltósága. Ezek nem felelnek meg ugyan a jogos K.-ák azon kellékének, mely szerint K. csak a Kurejs törzsből származó ember lehet. Igényüket azonban arra alapították, hogy az utolsó abbászida ünnepélyesen reájuk ruházta e méltóságot, nékik szolgáltatta ki a szent jelvényeket s hogy ők őrzői az iszlám szent városainak. A mohammedán khánonisták többsége belenyugodott a közjogi helyzetbe és a hatalom tényleges tulajdonosát K.-nak el is ismerték, bár az iszlám hivőinek nagy része nem óhajtván a régi kánoni közjog rovására alkudozni, másfelé keresi a jogos K.-t. Innen van, hogy Észak-Afrika nagy részében a marokkói serifet, ki kurejsita származásu, tekintik a jogos K.-nak. Magától értetődik, hogy a siiták, kik csakis alida K.-t ismernek el, az oszmán szultánok khalifátusi igényeit bitorlásnak nézik.

Az abbászida K.-ák uralkodása kezdetén Spanyolországban külön K.-ságot alapított az omajjád család egy tagja, kinek sikerült Al-Szaffáh vérengzése elől Spanyolországba menekülni, ahol az omajjádok uralma alatt virágzó mohammedán tartomány fejlődött volt. Ez az omajjádok nyugati dinasztiája (l. Mórok, Omajjádák). A K. címén uralkodtak továbbá az abbászidák jogait visszautasító fatimidák (l. o.) Egyiptomban.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is