Kháridsiták

(arab, ered. Khavárids a. m. kimenők, kilépők, elvonulók), az iszlám egy felekezete, mely onnan keletkezett, hogy a Mu"ávija és Ali között lefolyt harc alkalmával, a Sziffin melletti ütközet után 12,000 igazhitü odahagyta Ali táborát azon ürügy alatt, hogy e khalifa belenyugodott, hogy a közötte és vetélytársa között fenforgó versengés eldöntését választott biróság döntésére bizzák. Jelszavuk az volt, hogy «csakis Alláht illeti a döntés» (lá hukm illá lilláh). Ezentul kiváltak a közösségből, sem Alit, sem az omajjádákat el nem ismerték és szorosan demokratikus alapon szervezkedtek. Sem a kureisita család, sem a Mohammed utódai kizárólagos khalifai jogcímét nem ismerték el, hanem e jogot bármily családból való emberre ruházták, kit a gyülekezet szabadon választ; még a nem arabtól és a rabszolgától sem tagadták meg a khalifai méltóságra való képességet. Mindenekelőtt a vallás törvényeihez való szigoru ragaszkodást követelték első feltételül. E közjogi tanuk mellett szigoru etikai elveket hirdettek. Midőn a politikai vitás kérdés aktuális jelentősége megszünt, különösen szigoru dogmatikájuk és puritán erkölcstanuk által különböznek a többi iszlámtól. A törvény megszegőjét a hitetlenek közé sorozták. A K. maguk között csakhamar több pártra oszoltak (ibáditák, szifriták stb.), melyek a vallásos tanokban egymás között nem éppen lényeges pontokra nézve eltérnek. Sok bajt okoztak szüntelen lázadásaik által az omajjáda khalifáknak, kiket, mint a vallástörvények megszegőit, hitetleneknek mondtak. A khalifák irgalmatlan irtóháborut viseltek ellenük, mig a lázadást elfojtották. Az üldözések elől menekülők Afrikában a kabilok között találtak menedéket; sok berber törzs között terjesztették tanaikat, melyek politikai tekintetben a szabadszellemü kabilok inyére voltak. Afrikában maradt fenn legtovább a K. felekezete; az algeriai Mzáb tartományban még mai napig is fennáll az ibádita-felekezet. Ugyszintén Arábiában a maszkati imámság is a K. tanainak alapján áll.

Forrás: Pallas Nagylexikon