Khaszidok

(héb. khászidim, a. m. jámborok), általában olyan zsidók, kik szigoruan ragaszkodnak minden vallásparancsolta szabványhoz; szűkebb értelemben a szeleucidák korszakában keletkezett zsidó szövetkezet, mely a törvényen tulmenve, többet tett, semmint ez követelt s a minden oldalról megtámadott vallásos és nemzeti tudat fentartására és fejlesztésére törekedett. Ők készítették elő a Makkabeusok diadalmas fölkelését és tőlök indultak ki a zeloták, kik a rómaiak elleni háborura unszolták a zsidókat és hősies vesztükben magukkal sodorták a zsidó államot. A talmud, bár az igaz K.-at magasztalja, a szélsőségig menőket korholja, sőt «bolond K.»-nak mondja. Ugyancsak K.-nak nevezte magát a XVIII. sz. közepe körül, mint a kabbala kinövése, keletkezett zsidó felekezet is, melynek alapítója a Podoliában született Izráel Báál Sám (rövidítve Best, azaz: isteni szent nevek segítségével csodákat mivelő), kiben hivei prófétát és csodatevő szentet láttak. Fölvette a «Cáddik» (héb. igazságos) címet és Isten földi helyettesének mondta magát; mint ilyen, föltétlen engedelmességet és Istennél való közbenjárásaiért ajándékokat követelt, másrészt azonban víg kedélyt követelt Isten tiszteletére s azért azt tanította, hogy tánccal, ugrálással, tapsolással kisért énekkel, sőt szeszes italokkal és gyakori fürdéssel készüljenek az imádságra. Halálakor (1760) már 40,000-en voltak; azóta, bár több tekintélyes rabbi zsinagógai átok alá fogta őket, több árnyalatra szakadva, egyre szaporodtak s jelenleg nagy számmal vannak Oroszországban és Galiciában, Bukovinában, Magyar-, Oláh- és Bolgárországban. Mindenütt «cáddik» áll az élükön, kinek szavát vakon követik; a hiresebbeket, mint ugynevezett «csodarabbikat» messze földről s mindig ajándékkal keresik fel. Ritusuk többnyire a szefárdi (l. o.); a rabbinikai zsidóság szabványain gyakran tulteszik magukat, annál rajongóbb hivei a kabbala misztikus tanainak. V. ö. kivált a magyar K.-ról: Löw Lipót, Gesammelte Schriften (II. 57-103 l.).

Forrás: Pallas Nagylexikon