Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Khinai irás... ----

Magyar Magyar Német Német
Khinai irás... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Khinai irás

A mennyei birodalmoban jelenleg használatban levő irás egy régi képiráson, az u. n. Ku-ven-en alapszik. Feltalálást belföldi régészek bizonyos Thszan-ke-nek tulajdonítják, ki 2650. a sárga császár szolgálatában mint udvari krónikás v. miniszter működöt. Ez a legkezdetlegesebb irásmódok egyike, mert mint az egyiptomi hieroglifek, többé-kevésbbé találó rajzát adja a jelölenő tárgynak. Később, mint azt az egyiptomi irás fejlődésénél láthatni, a tárgy rajzát rövidítve, a képből szójegyet csináltak. Igy alakultak a képirásból a különféle khinai irásmódok. Ilyen a Koten, a. m. béka-, féregirás, szétterpeszkedő alakjáról nevezve igy, melynek szójegyei már egészen levetkezték képirási jellegöket. Ez az irás Kr. e. mintegy kétezer évvel volt használatban. Összetett szójegyei és rendszertelensége igen megneheszítvén olvasását, Szjuan-van császár (uralkodott Kr. e. 827-781.) parancsára udvari történésze Cseu egyszerüsítette és 15 sorba rendezte a felesleges cifraságok elhagyásával könnyebben irhatóvá tett szójegyeket. Ebből a Csvan-nak nevezett irásból aztán egy tucatnál több cifra jegyü irás keletkezett, melyek azonban nem nyertek nagyobb jelentéséget s csak mind díszfeliratok és könyvcímek szerepelnek. Az ecset használatának behozatala egy új módozatot teremtett, a Li v. hivatalnokirást. Ebből fejlődött ki a khinai gyorsírás, a Csao (növényiás). Ennek elmosódott, nehezen elemezhető vonásu jegyeit csak könnyebb stilü művek, regények és szindarabok irására használják. Tudományos művek irására nem lévén alkalmas, Kr. u. a IV. sz.-ban egy új irást, Kjai v. mintairást találták fel, mely mai napig közhasználatban van. A khinai irásban minden szónak külön jegye van. Khinai tudósok hat osztályba sorozzák az irásjegyeket: I. a tisztán tárgyat jelentők, melyek érzékileg észlelheltő tárgyakat v. személyeket, p. ember, ló stb., fejeznek ki; II. Két fogalom egyesítése által előállított szójegyek, p. a nap és hold (fény); III. viszonyszókat és számneveket jelentő jegyek; IV. különböző jelentésü jegyek, melyek különböző elhelyezésükben más-mást jelentenek; V. elvont eszmék leirására használt konvencionális tárgyjegyek, p. a sziv jegye a lélek jelölésére; VI. hangot és tárgyat jelentő jegyek, p. li magában a. m. mérföld, de ha egy hal jegye mellé teszik, egy halfajt jelez. Eleine kevés irásjegy volt forgalomban, igy egy a Kr. u. 100. évben irt Hju-sun-féle szótárban csak 9353 szójegy foglaltatott. Kr. u. az V. sz.-ban már 24,000-re növekedett a betük száma. Nagy hatással volt a szójegyek szaporodására a buddhizmus, mely sok új fogalmat vitt be a khinai nép közé. Minden új eszme kifejezésére új jegy kellett, mert a khinai nyelv nem vesz fel magába idegen szavakat. Az 1716. megjelent Jelek törvénye címü szótárban 42,000 szójegy van, de ez nem egészen teljes, ugy hogy a műszókkal együtt jelenleg meghaladja a hatvanezret a betük v. szójegyek száma. Ezt az óriási mennyiséget azonban nem szükséges az olvasónak mind tudnia, mert sok jegy ritkán fordul elő és sok az elavult, csak régi irásokban használt betü. Két-háromezer jegyet tudva, csaknem minden könyvet kevés fennakadással el lehet olvasni. V. ö. Faulmann, Illustrirte Geschichte der Schrift (Bécs 1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is