Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Khinai nyel... ----

Magyar Magyar Német Német
Khinai nyel... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Khinai nyelv és irodalom

A khinai K.-Ázsia legfontosabb egytagu nyelveinek egyike. Minden szó maga a gyök. Nyelvtana nincs s csak az egyes szógyökök egymás mellé sorakozásából áll a mondat. Időfolytán néhány szó elvesztvén eredeti jelentőségét, szócskává lett. Ezek az egyedüli nyelvtani segédeszközök. A mondatban való helyzetéről v. jobban mondva elhelyezésétől függ a szó nyelvtani szerepe. Igy minden gyök lehet főnév, ige, mellékénév stb. P. ez a szó ngan lehet, helye szerint: nyugalom, nyugodt, megnyugtatni. A khinában tehát minden a mondattantól függ. Meglepő a khinai nyelv szószegénysége. A művelt, ezelőtt hibásan mandarin-nyelv-nek elkeresztelt dialektusban alig lehet 500-nál több alapszó. Valamivel nagyobb a déli szójárások szókincse, ily a kantoni 700, a fukiani 580 szógyököt mutathat fel. Ezen a szószükségen a különböző hangsúlyozással segítettek. Ugyanaz a szó máskép hangsúlyozva mást jelent. Ötféle hangsúlyt ismer a művelt nyelv. Az egyformán hangsúlyozott szavak közt is sok a sok jelentésü, igy p. ez a szó csi a. m. tudni, pók, ág, zsir v. más akcentussal a. m. akarni, gondolni, ragadozó madár, disznó. A különböző hangsúlyozással képzett szavak 1500-ra növelik a művelt nyelv szókészletét. A khinai nyelvnek, mely a turáni v. ural-altaji nyelvcsaládhoz tartozik, a tatár nyelvekhez való viszonyait Schott tárgyalta: Altaische Studien (Berlin 1860-72); Schlegel az árja és khinai gyökök rokonságát vitatja Sinico-Aryaca (Batavia 1872) c. művében. Magyar szavak khinai rokonságáról Podhorszky, a magyar nyelvtudós irt: Etymologisches Wörterbuch der magyar. Sprache aus chines. Wurzeln und Stämmen erklärt (Páris 1877). Khinai nyelvtanokat irtak: Marshman, Elements of chinese grammer (Serampore 1814); Rémusat, Éléments de la grammaire chinoise (újra kiadta Rosny, Páris 1858); Summers, Chinose grammar dialogues and vocabulary (London 1864); Douglas, A chinese manual (u. o. 1889); Des Michels, Manuel de la langue chinoise écrite (Páris, 1888); Doolittle, Vocabulary and hand-book of the chinese, romanized in the mandarin dialect (Foochon 1872); Edkins Grammer of the chinese colloquial lang. commonly called the mandarin dialect (Sanghai 1864); Endlicher, Anfangsgründe der chines. Grammatik (Bécs 1845); Schott, Chines. Sprachlehre (Berlin 1857); Von der Gabelentz, Chineische Grammatik mit Ausschluss des niederen Stiles u. der heut. Umgangssprache (Lipcse 1881), és Anfangsgründe der chines. Grammatik (u. o. 1883); Imbault-Huart, Cours éclect. graduel et prat. de la langue chinoise parlée (Páris 1887-89), és Manuel prat. de la langue chinoise parlée (u. o. 1893). Khinai szótárak: De Guignes, Dictionnaire chinois français-latin (u. o. 1819); Morrison, Dictionary of the chinese language (Makao 1855-72, 6 köt.): Gonçalve, Lexicon magnum latino-sinicum (u. o. 1841); Medhurst, Chinese-english and english chinese-dictionary (Sanghai 1842-1847, 4 köt.); Lobscheid, Chinese-engl. dictionary (Hongkong 1871); Chalmers, Dictionary of chinese on the basis of K"anghi, 3 rész, u. o. 1881); Courver, Dictionnaire français-chinois (Hokien-fu 1884); Bailly, Dictionnaire chinois-français (Páris 1892, I-III); Giles, Chinese-engl. dictionary (Sanghai 1892); Williams Wells, Tonic dictionary of the chinese language (Kanton 1856) és Syllabic dectionary of the chinese language (Sanghai 1874); Schlegel, Nederlandsch chineesch woordenbock met de transscriptie der chineesche karakters in het Tsiang-Tsiu dialekt (Lejda 1884-1888, 4 kötet).

A világ legönálóbb irodalma a khinai, mert néhány irodalmi ágat leszámítva, csaknem egészen ment az idegen befolyástól. Régiségére nézve kiállja a versenyt az ókor legtöbb irodalmával. Legrégibb irodalmi emlékei Kr. e. a XII. sz.-ba nyulnak vissza. Az időszámításunkat megelőző VI. sz.-tól fogva megszakítás nélkül napjainkig szemmel kisérhetni fejlődését. Kétségkivül a Kelet egyik legérdekesebb és legfontosabb irodalma. Khina, mint általánosan tudva van, sok találmánnyal megelőzte a művelt nyugatot. Igy a művelődésre oly átalakító hatást gyakorló könyvnyomtatást 860 évvel előbb találták fel a mennyei birodalomban, mint nálunk: a Szui-család uralkodása alatt 593. Eleinte fatáblákba vésett betükről nyomtak, de már 1041. egy kovács mozgatható betüket talált fel, melyet élő tábláknak (ho-pan) neveztek el. Ez az újítás azonban nem találván pártolásra, feledésbe ment és a fatábla-nyomás mellett maradtak, mely 1205. Japánban is meghonosodott. Kang-hi császár a hittérítők biztatására rézbetüket öntetve, egy 5000 kötetes enciklopédiát nyomatott az új betükkel. Ezeket a betüket azonban a régiséghez ragaszkodó khinaiak csakhamar beolvasztották. Újabban 1771. készítettek mozgatható khinai betüket Pekingben s ezek mai napig használatban maradtak. A nagy mennyiségben készülő könyvek ára olcsónak mondható s csak az állami nyomtatványok drágák. Ez ideig a könyvkereskedés és könyvnyomtatás főhelye Szu-cseu volt. Nagyobb városokban nagy könyvtárak találhatók. Minden művelt embernek van kisebb-nagyobb könyvgyüjteménye. Hogy mily óriási lehet a létező khinai művek száma, azt a pekingi császári könyvtár jegyzéke is bizonyítja, mely nem kevesebb mint 122 köt. A császár parancsára kiadatni rendelt válogatott klasszikus könyveket magyarázataikkal 163,000 kötetre számították, e tekintélyes számból 1818-ig 78,731 kötet tényleg átadatott a forgalomnak. A khinai irodalom termékei között magok a khinaiak első helyen említik a klasszikus öt King-nek nevezett szent könyvet. Az egész khinai nevelés és tudomány ezeken alapszik. I. I-king vagy az átváltozások könyve. Az egész khinai irodalom leghomályosabb s legkevésbbé értett műve, melyet maga a nagy Konfucius sem tudott megmagyarázni. Eredetileg nem egyéb ez nyolcszor nyolc, azaz 64 egyenes és tört vonalakból álló mértani alakgyüjteménynél, mely értelemnélküli jegyekből a legrejtettebb kozmologikus éss bölcsészeti igazságokat akarták kimagyarázni. Első magyarázója az ősrégi vonalas könyvnek Ven-vang császár és fia Cseu-kong volt a Kr. e. XII. sz.-ban, ehhez a kommentárhoz fűződik Konfucius erkölcs-politikai magyarázata. Latinul Registől, kiadta Mohl (Stuttgart 1832); angolul Legge, a Sacred Books of the East XVI. köt.; franciául Philastre (Páris 1885) és Harlez, Texte primitif rétabli et commenté (Brüsszel 1888). V. ö. Lacouperie, The oldest book of the Chinese: the Sih-king and its authors (London 1893). II. Suking v. az évkönyvek könyve, mely nem maradt fenn egészen és csak a három első dinasztia történetéről szóló egyes töredékeiben létezik. Franciára ford. Panthiers, Livres sacrés de l"Orient (Páris 1841). Angol és eredeti szövegben kiadta Medhurst (Sanghai 1846). III. Si-king v. a dalok könyve, régi versgyüjtemény, mely népies dalokat is foglal magában. Van benne elég a naiv, mondhatni gyermekes költemények mellett költői értékü darab, de az egészenek inkább a régiség, mint a költőiség adja meg a becsét. Latinra fordította Lacharme, kiadta Mohl (Stuttgart 1830). Németre fordította Lacharme latinjából Rückert (Altona 1833); sokkal hivebben az eredetiből Strauss (Heidelberga 1880). Angolra fordította Allen, Book of chinese poetry, a collect. of ballads, sagas, lymns and other pieces known as the Shih-Ching (London 1891) és Legge, Chinese classics: III. The She-King (u. o. 1876). IV. Csün tszieu a Lu hűbérállam története a Cseuk alatt, mely Kr. e. 770 évvel kezdődik és Konfucius idejéig tart. Ez az egyedüli Konfucius tollából származó mű. Irálya rendkivül száraz és klasszikus voltát csak nagy irójának köszönheti. V. Li-ki v. a szertartások könyve, mely az élet minden eseményére kiterjedő törvények és szokások gyüjteménye. Franciára ford. Callery (Torino 1853).

Az öt King után legnagyobb tiszteletben tartják a Konfucius tanítványaitól való Sze-su, azaz négy könyvet. a) Ta-hio a nagy tan v. művészet a népek jó kormányzásáról. Az első fejezetet még maga Konfucius irta, a többit tanítványa Ceng-ce. b) Csong-jong a változhatatlan közép Ce-cétől, a bölcs Konfucius unokájától, melyben minden tulzás megszüntetéséről az erény és a tudománnyal szóló tan tárgyaltatik. c) Lün-jü a. m. beszélgetés. Konfucius bölcs mondásai, melyet a nagy mester halála után két tanítványa följegyzett. Angolra fordította Harlez, Familiar Sayings of Kong-Fu-Tze (The Babylonian and Oriental Record 1894); d) Meng-ce, latinosan Mencius hires khinai bölcsésznek, Konfucius legjobb tanítványának, ki Kr. e. 350. élt, iratai. Politikai és erkölcsi kérdéseket magyarzázó virágos irályu, jobbára párbeszéd-alaku értekezések ezek. A négy könyvet, Sze-su, rendesen Konfucius művei közé számítják. Latinra fordították Intoretta (Páris 1687) és Noel (Prága 1711), angolra Collie (Malakka 1828) és legge a Chinese classics címü nagy művében (Hongkong 1862). Ezekhez a kánonikus könyvekhez egész raja a kommentároknak és más magyarázó iratoknak tartozik, melyek könyvtárakat töltenek meg. A khinai vallás szent okmányai közé számítják még a Hjao-king-et, mely Konfucius párbeszéde tanítványával Ceng-ce-vel. Az öt king és a négy su mandsura is lefordíttattak. V. ö. Gabelentz, Sse-schu, Schu-king, Schi-king un mandschuischer Uebersetzung (Lipcse 1864); a Hjao-Kinget franciára fordította: Rosny, Le Hiao-King, publ. en chinois avec une trad. franccedoééaais (Páris 1889).

A Si-King mellett nagy költői irodalmuk van a khinaiaknak. Verseikben igen szeretik alkalmazni a képletes irályt. Bőven használják a nevetséges legalsóbb nemét, a szójátékot, mire a sok egyformán hangzó és csak hangsúlyozással megkülönböztetett khinai szó rendkivül alkalmas eszköz az iró kezében. Versmértékeik nem kevésbbé komplikáltak mint a mieink. A khinai lira virágzása a Thang dinasztia korába esik; a 618-909-ig terjedő időszak költőinek versei nem kevesebb mint 900 kötetett töltenek be. A VIII. sz. khinai lirikusainak sorából kiválnak Li-tai-Pe és Tu-fu. Li-tai-pe szül. 702. Ő a mennyei birodalom egyik legjelesebb poétája. Életrajzát igen korán kezébe kerítette a monda és csaknem olyan meséssé tette, mint a nagy erkölcstanítóért Konfuciusét. Igen szép ifju volt, kire jól illett neve, mely khinaiul a. m. nagy-fehér s egyúttal a ragyogó Venus csillag elnevezése. Mint igazi khinainál, ő nála is nagy szerepet játszott az államvizsga; eleinte nem lévén pénze, megbukott, de később nagy tudományával sikerült megszégyenítenie gonosz pénzvágyó vizsgálóit. Költői műveit harminc kötetre számítják. Li-tai-pe kortársa volt a másik nagy khinai költő, Tu-fu, ki szegény költő-családból származva 714-ben született. Elhanyagolva a hivatalnoki pályára készítő államvizsgákat, egészen a költészetre adta magát. Költeményei festői szingazdag nyelven vannak irva. Szereti a természetet s azt mélabús hangulatának kifejezésére jól fel tudja használni. Szép, emelkedett irályáért tisztelői elnevezték őt az elegancia virágának (tseu-mei). A IX. sz.-ban Vang-mei nyerte el a költészet pálmáját. Ezt a három koszorus költőt utánozzák a később fellépő khinai költők, kiknek száma légió. V. ö. D"Hervey Saint Denis, Poésies de l"époque des Thang, traduites du chinois (Páris 1862); Dawis, The poetry of the Chinese (London 1870).

A történetirás, melynek első kezdetét a Su-king képezi, előkelő helyet foglal el a khinai irodalomban. Három nemét szokás az ide tartozó műveknek megkülönböztetni. U. m. a dinasztikus családi krónikákat, az évkönyveket és végül a teljes v. általános történelmi munkákat. Konfucius klasszikus műve után a legrégibb khinai évkönyvek az u. n. bambusz-emlékiratok, melyeket állítólag a Vei-dinasztiához tartozó egyik fejedelem sírjában találtak Kr. u. 284. Ezek Hvang-ti régi khinai uralkodó fellépésével kezdődve Kr. e. 299-ig terjednek. Khinának első, rendszeresnek mondható történelmét, mintegy száz évvel időszámításunk előtt, Vu-ti császár parancsára Szema-Csian irta 294 könyvben. A szerző régi följegyzések és évkönyvekből nagy szorgalommal szedte össze adatait. Majd kétezer ötszáz év eseményeit irja le Kr. e. 122-ik évig menő munkájában. Az óriási anyaghalmazt öt részre osztotta: 1. A császárok életrajza és a fontosabb események rövid, vázlatszerü felsorolása. 2. Az adományozások és előléptetések kronologikus feljegyzése. 3. A vallási szertartások, zene, törvények, időmeghatározások, csillagászat, áldozatok, állami építkezések, súlyok. 4. A hűbéres és már nagybirtokos családok genealogiája. 5. Jeles emberek életrajzai, nem ritkán a fontosabb események részletes leirásával összekötve. Ez az anyagbeosztás még most is kötelező a hivatalos történetiróra nézve. Szema-Csian művét később a többi birodalmi évkönyvekkel és történelmi művekkel kiegészítve, a 24 Sze v. 24 történelem címü óriási, 3705 köteü gyüjteményt állítottak össze, mely a mingek bukásáig, Kr. u. 1643., az egész khinai történelmet magában foglalja. Jó khinai történelmet irt többek közt a hires polihisztor és bölcsész Csu-hi. Kivonatosan franciára fordította Mailla, Histoire générale de la Chine (Páris 1777-83), 12 köt. A mostani mandsu család történetének emlékezetesebb eseményeiről szóló évkönyvek 1820-ig meg vannak irva. Rendszeres történelmet csak az illető császári család kihalása után szabad irni. A hivatalos történetirás mellett van számos magán szerzőtől származó életirás és kisebb-nagyobb terjedelmü historiai monográfia. Legbecsesebb részét a mennyei birodalom tudományos irodalmának föld- és néprajz teszik. Térképei fölvétele a nagy terjedelmü khinai birodalomnak igaz csak a XIV. sz.-ban eszközöltetett először mohammedán tudósok segélyével és később 1707-17-ig a Kang-hi dinasztia alatt, mikor a jezsuiták segédkeztek, de Khina és a szomszéd államok leirására már igen korán tettek kisérleteket. A mi időszámításunk első évében keletkezett egy mű Khinának vizrajzáról. Egy térképekkel ellátott könyvről tétetik említés a IX. sz.-ban, mely az Összes tartományok leirása címét viselve, részletes földrajza volt a mennyei birodalomnak. A legnevezetesebb e nemü munka az 1774. kiadott Thai-Thsing i thong-csi a. m. a nagy Thsing (a mai dinasztia neve) leirása, mely elég különösen az uralkodó család nevét használja az országé helyett, 108 kötetben. E mellett egyes provincia leirások is találtatnak elég nagy számmal. A Ming-család alatt jelent meg a Ming i thong csi, a. m. általános leirása a Ming-birodalomnak, azaz Khinának. Érdekesek a buddhista zarándokok útleirásai. Ilyen az V. sz.-ban irt Fu-kue-ki, a Buddha országok leirása Fa-hian-tól, ki 399-től számított 40 évi távolléte alatt egész Indiát és Cejlont beutazta, franciára ford. Rémusat (Páris 1839) és angolra Legge, Fa-Hien (The Chinese Monk), record of Buddhistic kingdoms, being an account of his Travels in India and Ceylon (a. D. 399-414); in Search of the Buddhist Books of Discipline (Oxford 1886). Két századdal későbbi keletü a legfontosabb ilynemü könyv a Szi-ju-ki, a Ny-i országokról szóló tudósítás Hiuen-Thasngtól, ki 629-645. hasonlókép Indiába zarándokolt; franciára fordította Julien, Mémoires sur les contrées occid., trad. du sanscrit en chinoiss en 648 par Hiouen Thsang et du chinois en français par Julien (Páris 1853-58, 2 köt.). Az enciklopediák és más hasznos tudnivalókat tartalmazó művek nagy elterjedésnek örvendenek a mennyei birodalomban. A szegényebbek beérik a két füzetet betöltő Ki-pai a m. házi kinccsel, de gazdagok és tudósok könyvtáraiban százakra, sőt ezrekre menő füzetü nagy tudománytárakat találni. Tudományos emberek sem tartják méltóságukon aluli dolognak az ilyen gyüjteményes művek összeállítását. Első helyen áll ezek között Matuanlin (1245-1322), ki széles, mindenkire kiterjedő ismeretei mellett éles itélő tehetségről tesz tanuságot s a világ legjelesebb tudósaihoz számító. Enciklopédiája a Ven-hian-thong-khao óriási terjedelmü mű, mely pótfüzeteivel 500 füzetet tesz ki.

Mostoha gyermeke a khinai irodalomnak a dráma, mert a mennyei birodalomnak műveltségre igényt tartó osztályai lenéző megvetéssel néznek a szerintök durva pór nép mulatatására készült könnyen érthető nyelvü művekre. Ahol a szinművet ily kevésre becsülik, ott a szinészek sorsa sem lehet irigylendő. Valóban a szinészeket a legutolsó, legmegvetettebb osztályba sorozzák. A szinművészet, mely valószinüleg külföldi ind eredetü, Kr. u. a VI. században kezdett ismeretessé lenni Khinában. Rendesen három korszakot szoktak megkülönböztetni a khinai dráma történetében. Az első a Thang-dinasztia idejebeli, mely Kr. u. 720-901-ig terjed. Az ide tartozó szinművek jobbára regényesen mesés tartalmuak, tele csodával. A második időszak a Szung-család uralma alatt 960-1119-ban irt drámákat foglalja magában. A harmadikhoz azokat a szindarabokat számítják, melyek a Juen-dinasztia korában 1123-1341. irattak. Ez utóbbiak a legismertebbek Európában, számuk 564-re megy száz szerzőtől. Az irók közt négy hetéra is szerepel, kik 11 drámát irtak. Ezek a Juen-család korából való szinművek a mesének lebonyolítása, a szinpadi berendezés és irályra nézve csaknem tökéletesen egyformák s csakis a különböző meséjök által lehet őket megkülönböztetni. Hires gyüjteményük az u. n. «A Jeun emberek száz darabja» (Juan-szin-pe Csong), melyet analizált és részben franciára ford. Bazin: le siecle des Juen (Páris 1850-54, 2 köt.9. Dacára megvetett voltuknak, minden khinai dráma célja a jó erkölcsre buzdítás. Majdnem minden szinmű jól végződik, a jók elveszik kiérdemelt jutalmukat, a gonoszok megbűnhődnek. Nagy szerepet játszik a khinai szinművekben a prima donna v. az első énekes, ki a leghatásosabb helyeken szép énekkel szakítja meg az előadás menetét. Bazin szerint a drámák versei végtelenül fölülmulják a Si-king klasszikus költeményeit ugy külalakot, mint belbecset illetőleg. Az első helyet a történelmi drámák foglalják el. Ezek közt kiválók U-thong-nak Levélhullás és Thong-Cso halála c. művei. A történelmi darabok után a vígjátékok jönnek, ezekben többnyire nevetséges szerep jut a khinai bölcseknek, Tao követőinek, kevésbbé gyakran a buddhistáknak is kijut a gúnyból. Sok köztük a szerelmi cselszövény darab, melyben a kéjhölgyek játszák a főszerepet. Hires khinai szinművek: a franciára is lefordított Pi-pa-ki, v. A lant története Kao-Tong-Kia-tól 24 képben, Bazin, Le Pi-pa-ki ou l"histoire du luth (Páris 1841); Hán keservei Davistől angolra fordítva Han-koung-tsew or the sorrows of Han (London 1829); Hoei-lan-ki, v. A krétakör története Julientől, franciául Hoei-lan-ki ou l"histoire du cercle de craie (u. o. 1832). A hű nő diadalma képezi Teu-ngo, a. m. Teu-ngo boszusága c. szinmű tárgyát, különösen megható Teu-ngo halálának rajza. A drámai irodalom sorsában osztoznak Wylie szerint a khinai regények és beszélyek. Tudós pedánsok még az irodalomhoz se akarják számítani őket. Pedig sok tekintetben érdekesek. Igen hiven tükrözik vissza a mennyei birodalom lakóinak erkölcseit és szokásait. Nyelvészeti fontosságuk is nagy, mert a fonytonos átalakulás és változásnak alávetett népnyelv tanulmányozására bő adatokat szolgáltatnak. Befolyásuk a nép gondolkozásmódjára szerfelett nagy, mert a szinművek és a népies lirai költészet mellett a kevésbbé tanult osztály legfőbb szellemi táplálékát képezik. A nevezetesebb khinai régények közül megemlítendők: Szan-kuo-csu a. m. a három királyság története, abból az időből, mikor a Kr. u. II. században Khina három részre oszlott; franciára ford. Pavie (Páris 1845, 2 köt.); Szejev-ke egy száz fejezetre beosztott utazási regény Jeun-Csvang buddhista pap indiai zarándoklásának élményeiből készült. A fantasztikus és természetfeletti elemekkel teli regények közé tartozik a Pe-se-cing-ki a. m. Fehér és fekete, melyet Julien fordított franciára: Blanche et bleue ou les deux couleuvres fées (Páris 1834). Kin-ping-mei egy gazdag kéjenc története, mely életirás-alakban gazdag enciklopédiája a mennyei birodalomban uralkodó szokások és erkölcsöknek. Wylie szerint ez a khinai regényirodalom egyik remeke. Sokkal igénytelenebb és az ifjuságnak szánt regény a Sui-hu-csuan a X. sz.-beli kalózéletből vett tárggyal. A polgári tárgyu és mindennapi élet jelenségeivel foglalkozó regények közül ismertebbek a Hao-kieu-csuan, a. m. a szerencsés egyesülés, angolra ford. Davis (London 1829), franciára Guillard d"Arcy (Páris 1842); Ju-kiao-li a. m. A szép Ju és a szép Li, a két unokatestvér története, franciára fordították Rémusat és Julien (Páris 1826 és 1864); A Ping-san-ling-jen a. m. a két tudós leány története, franciául Julientől (u. o. 1860). Kellemesebb olvasmányok a nagy regényeknél a jobbára több költői beccsel birnak az apró beszélyek. Jó novellagyüjtemények a Kin-ku khi-kuan a. m. hires események szintere régi és újabb időkből és a Long-tu kong-ngan a. m. nevezetes itéletek gyüjteménye. Ezekből és más forrásokból többet lefordítottak Davis, Chinese novels (London 1816) és Pavie, Choix de contes et nouvelles (u. o. 1839). Félig lirikus művek a versben irt polgári regényfélék. Ilyen a látogatójegy története (Hoa-tsjan-ki), melyet Thoms fordított angolra: Chinese courtship in verse (London 1824). Nagy számu mesét és buddhista legendát franciára fordított Julien: Les Avadanas, contes et apologues indiens (Páris 1859, 3 köt).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is