Kiállítások

Az első formális kiállítás 1569. volt Nürnberg városában, ennek hirdetési okmánya még ma is megvan a város levéltárában. Az eszme tovább fejlődött XV. Lajos korában és 1763. létrejött a Louvreban az első műkiállítás. Az egész párisi népet ámulattal tölté el az új látványosság s a kiállítások rendezésének eszméje most kezdett igazán tért hódítani. A képzőművészeti kiállítások jövője me volt alapítva, ugy hogy a forradalmi időszakba is át kellett azokat ültetni. A Société das amis des arts karolta föl és ápolta e műkiállításokat rendszeresen és ezek mintájára keletkezett a «gépek, modellek, rajzok, az összes művészetek, kézművek és szerszámok ismertetésének» gyüjteménye a Jardin de Plantesban. Az első francia kiállításra az impulzust már a valóDi szükség adta. Az ötszázak tanácsában 1797 aug. 25. Daunon arra hivta föl a figyelmet, hogy Franciaország legnagyobb gyárvárosának Lyonnak iparát a forradalmi időszak rémnapjai tönkre tették. «Nincsenek képzett munkaerők!» volt a vészkiáltás és ennek hatása alat szenvedett egész Franciaország ipara. A tudós de Neuchateau azt a kérdést vetette föl: a gazdasági tevékenységnek melyik ágait kellene leginkább javítani, melyik hanyatlott legjobban, melyiknek van leginkább szüksége a sürgős segélyre és miből álljon ez a segítség? És mind e kérdésekre a feleletet az említett tudós szerint csak egy általános iparkiállítás adhatta meg. 1798 szept. 18. nyilt meg az első francia iparkiállítás a Marsmezőn. A tizenhárom napig tartó kiállításon, mely 68 fülkében volt elhelyezve, 111 kiállító vett részt, akik az akkori viszonyokhoz képest feltüntetni igyekeztek: mire képes Franciaországnak akkor hanyatlóban levő, de a többi államokéhoz képest mégis életre való ipara. És már az első kiállításon maga a kormány is részt vett, amennyiben egy külön e célra igen díszesen épített helyiségben az akkori mértékeket és súlyokat, különösen pedig a sevresi gobelint és porcellánt, végra a versaillesi fegyvereket állította ki. A kiállítási eszem buzgó pártolója, de Aveze marquis, a sevresi állami és gobelingyárak igazgatója, csak ekkor karolta föl a K. rendszeres fejlesztésének ügyét és a belügyminisztériumhoz intézett beadványában azt a javaslatot tette, hogy a köztársaság emlékünnepélyének fordulója alkalmával ilyen K. évenkint rendeztessenek. Az ő eszméje volt az is, hogy a kiválóbb, haladást feltüntető kiállítók megjutalmaztassanak. Az indítvány érvényre emelkedett és a K. ügyének oly talajt készített elő, melyből mindinkább hatalmasabb és gyakorlati szempontból is kiváló K. sarjadzottak. A párisi K. folyton jelentékenyebb tért hódítottak. 1801-ben 229, 1802. 540 és 1806. már 1422 kiállító vett részt a kiállításon az ország minden részéből. S e K. eszméje nemcsak Párisban hódított, hanem Franciaország megyéiben is. Normandiának fővárosában 1803-19 közt négy iparkiállítás rendeztetett. És habár a XVIII. sz. végén Londonban és Prágában találkozunk is egy-egy kiállítással, bátran lehet állítani, hogy a K. számára a talajt Franciaország készítette elő s azok innen indultak diadalmas körútjokra az egész világba. Londonban a Society for Promotion of Arts, Manufactures and Commerce 1756. pályázatot hirdetett a szövő- és műipar legjobb cikkei számára és a beérkezett tárgyakat közszemlére bocsájtotta. Prágában 1791. II. Lipót koronázása alkalmával Rottenham várgróf a cseh királyság ipari állapotát a jelesebb ipari termények egybegyüjtése és bemutatása által tüntette föl. Francia befolyásnak köszöni létrejöttét az antwerpeni kiállítás 1806. és a triesti 1808. E század elején különben már sűrün találkozhatunk a nyugati államokban ipari K.-kal, melyek többé-kevésbbé egészen párisi minta után jöttek létre, mert Páris nemcsak divatba hozta kiállításait, hanem már akkor, mikor még másutt alig foglalkoztak ezeknek célzataival és használatával: Páris a tökélynek bizonyos fokáig vite a K.-nak ízléses berendezését és szervezését. A kiállítási eszme országról-országra, városról-városra tért hódított. Tagadhatatlan, hogy a K. és versenyek az ipar fejlődésére jelentékeny befolyást gyakoroltak és mig egyrészt sok helyütt pótolták a céhek megszünte által abbamaradt remekeléseket, másrészt min a jó ízlés és műforma terjesztői számos kézmű- és díszmű-iparág fejlesztésére gyakoroltak hathatós befolyást.

A kiállítási ügy fejlődésének folyományai voltak az u. n. nemzetközi v. világkiállítások, a nemzetek békés versenygése; a háboruk zaját és vérontását az ipar és művészet által való hódítás s az ebből keletkező hatalom foglalta el. Az első világkiállítás 1851. Londonban volt; Albert herceg, a kiállítás kezdeményezője és elnöke az első világkiállítás céljáról azt mondotta, hogy az az egész emberi nem fejlődésének magas szinvonaláról hű és eleven képet fog nyujtani és megjelöli azt az irányt, melyben a népeknek és nemzeteknek kulturájuk és anyagi tevékenységök fejlesztése tekintetében haladni kell. És a londoni kristálypalotában létrejött az első nemzetközi kiállítás, melyre Nagy-Britannia jó eleve edzette erejét, mert bár az országos K. rendezéséhez csak 1845. fogott, 1847. és 1849. ismételte e K.-at, hogy 1851. az első világkiállításon méltóképen mutathassa be magát a világ összes népének. Bemutatása méltó is volt ahhoz a nagy intenziv termelő erőhöz, melyre Nagy-Britannia, különösen pedig Anglia már akkor is büszke lehetett. A kiállítás 14,837 kiállítója közül 7381-et, tehát a kiállítóknak éppen felét Nagy-Britannia szolgáltatta. Az Egyesült-Államok 4990, Franciaország 1710, Poroszország és a német államok 1536, Ausztria 731 kiállítóval vettek részt a kiállításban. Az első világkiállítás sikerét Anglia ugyancsak sietett hasznára fordítani: megalapította a South Kensington muzeumot, ipar- és rajziskolákat alapított, nevelte munkaerőit és fokozta kivitelét. Szóval példát adott arra is, hogy kell a kiállításból gyakorlati hasznot húzni. Ezét akadt oly gyorsan utánzója a világkiállítás terén s ezért váltakoztak ezek egy ideig London és Páris között, mig végre az 1873-iki bécsi világkiállítás után Amerikába is átvitték ez eszmét.

Lassankint azonban a K.-ok kifárasztoták a kiállítókat is, a nagy közönség is és az utolsó évtized nagy világkiállításai már a látványosságokat, szórakoztatásokat és az érzéket csiklandó dolgokat keresték, melyekben különösen az 1889-iki párisi és az 1893-iki chicagói K. excelláltak. Ez a jelleg a K. komolyságának rovására kezd kidomborodni s ennek régebbi érvényesítése volt oka, hogy a nagy K. helyett jobban felkarolták az országos K.-at. A világ-K. rohamos fejlődését különben legjobban mutatják a következő számarányok:

A kiállítók száma volt:

A látogatók száma volt:

A negyvennyolcas és negyvenkilences események után nálunk a K. csak apró gazdasági K.-ban éltek tovább. 1862. és 1874. a gazdasszonyok rendeztek kiállítást, majd fölbukkant egy-egy kender-, dohány-, gép-, halászati-, gyapju-, lókiállítás; voltak virág-K., gyümölcs-K. 1864-ben sikerült horvát-dalmát-szlavon kiállítás volt Zágrábban; az első nagyszabásu általános iparkiállítás azonban az új alkotmányos időszakban Katona Zs. gyógyszerész létesítette 1872. Kecskeméten; 575 kiállító vett részt a kiállításon, kik közül 288 jutalomban részesült. Az iparosokat és termelőket újból felvillanyozta e kiállítás, mire 1876. Szegeden (elnök Dáni Ferenc főispán és Bakay N., jegyző Reizner János, titkár Gelléri Mór) és nemsokára 1879. Székesfehérvárt (elnök Zichy Jenő gróf, vezető Lederer Sándor lovag, titkár Barna Izidor) tartottak kiállítást. E három újabbkori országos kiállítás, melyekről az illető titkárok vaskos jelentéseket szerkesztettek, jelentékenyen hozzájárultak az iparfejlesztés nagy munkájához, mely országszerte meginult s most is folyamatban van.

E szerint volt helybeli kiállító Kecskeméten 34%, Szegeden 24%, Székesfehérvárt 8%, budapesti kiállító Kecskeméten 40%, Szegeden 18%, Székesfehérvárt 20%; vidéki kiállító Kecskeméten 36%, Szegeden 58%, Székesfehérvárt 72%. A fizető látogatók száma volt Kecskeméten kilenc nap alatt 10,029 (belépti díjakből befolyt 3393 frt); esik tehát egy napra átlag 1114 látogató; a szegedi kiállításnak mintegy 45,000 fizető látogatója volt 20 nap alatt (22,949 frt beléptidíj bevétel átlag 50 krjával számítva), esik tehát egy napra átlag 2250 fizető látogató. Székesfehérvárt a fizető látogatók száma 97,000-re tehető 45 nap alatt (48,725 krt belépti díj átlag 50 krjával), ugy hogy a fizető látogatók száma naponta mintegy 2150-et tett ki. A kiállítási tiszta haszon tett; Kecskeméten 1343 frt 42 krt, Szegeden 13,883 frt, Székesfehérvárt 26,704 frt 49 krt.

E K.-nak, melyek kivétel nélkül kedező anyagi eredménnyel is végződtek, nagy hatása volt a közgazdasági kormányzatra, mely az orzságos iparegyesület kezdeményezésére végre létesítette az 1885-iki országos kiállítást, mely első nagyobbszabásu kiállítás volt a székes fővárosban s melynek előkészítésére igen jók voltak a vidéki kiállítások. E kiállításnak elnöke Matlekovics Sándor államtitkár, másodelnöke gróf Zichy Jenő mint az orsz. iparegyesület elnöke, igazgatója dr. Schnierer Gyula, titkára Balohg Vilmos, főmérnöke Müller Béla volt. A kiállítás területe 300,000 m²-t foglalt el, a 102 épület 70,000 m² fedett területet adott, az épíkezések költsége meghaladta a két millió forintot. A kiállítók száma 11,879, fizető látogató 1.759,368 volt. Az összebevételek főösszege 3.637,452 frtot, a kiadások 3.598,955 rtot tett; a fedezetlen maradt szenvedő egyenleg összege azonban 496,987 frtot tett ki. Az 1885-iki kiállítás nagy hatása első sorban az iparfejlesztésre, másodsorban a külföldre, főleg pedig az ország nagy közönségére, melynek bizalmát fölkeltette számokban aligha fejezhető ki; épp oly általános volt a meggyőződés, hogy e kiállítás szervezése és rendezése, valamint gyors és sikerült létesítése által a rendezők kiváló érdemeket szereztek. Az 185-iki kiállítás hatása tehát az ország későbbi anyagi fejlődése és haladása körül sokszorosan érvényesült s termi gyümölcseit még ma is.

Az 1885-iki kiállítás után az u. n. kerületi-K. eszméje terjedt el nálunk s Deés, Pécs, Arad, Temesvár, Komárom stb. próbálkoztak még több-kevesebb sikerrel a K. terén. Ezen kivül elterjedtek nálunk a gazdasági K., a segédek és inasok munkakiállítása és - ami a legörvendetesebb - a szak-K. A nagy K., melyek rengeteg költségeket emésztenek, világraszóló ünnepségek alkalmával nagyon helyén vannak. A tulajdonképeni haszonos szolgálatok azonban majdnem kizárólag a szak-K. teszik a termelőnek és fogyasztónak egyaránt. Ezeket a szak-K.-at nálunk a magyar kereskedelmi muzeum honosította meg, mely rövid időközökben eddig vasúti szükségleti-, bőripari-, agyagipari- s villamos munkagép-kiállítást rendezett.

A kiállítási készülődéseket és tervezgetéseket jó időre megakasztotta nálunk az 1896-iki országos ezredéves kiállítás, melynek létesítését a törvényhozás rendelte el, hogy Magyarországon ezredéves fennállása alkalmával egyrészt a nemzet multját (történelmi kiállítás), másrészt mai szellemi és anyagi erejét (jelenkori kiállítás) mutassa be a hazai és külföldi közönségnek. E kiállítás tisztán nemzeti; minden külföldi tárgy ki van belőle zárva, mert célja, hogy nemcsak előnyeinket feltüntesse, hanem hiányainkat is föltárja és bennünket ezek pótlására buzdítson. A városliget területén a kiállítás által elfoglalt 510,000 m² már ma képét nyujtja az 1896-iki kiállítás nagy vonásainak.

Forrás: Pallas Nagylexikon