Kibocsátás

az értékpapiroknak az a forgalomba hozatala, amelyet az illető papirokon szereplő adósok foganatosítanak akkor, mikor a papirokban foglalt kötelezettséget elvállaják. A K. fajtái között az illető papirok természete szerint különbséget kell tennünk; nevezetesen mások a feltételei, módjai és következményei a papirpénzek, a forgalmi értékpapirok és a tulajdonképeni értékpapirok K.-ának. 1. A papirpénzek K.-áról l. Bankjegy, Jegybank és Papirpénz. 2. A forgalmi értékpapirok K.-ról l. Kibocsátó, Kereskedelmi utalvány és Váltó. 3. A tkp. értékpapirok (részvények, elsőbbségek, állami és magán kötvények, záloglevelek, sorsjegyek stb.) K.-ának négyféle módja van: a) Aláirás útján való K. az, amikor a hitelt keresők nyilvános hirdetésekben szólítják el a tőkepénzeseket, hogy az illető értékpapirokat vegyék át, illetőleg bizonyos számu értékpapir átvételére aláirás útján adjanak kötelező ajánlatokat. Az aláirási felhivásokban részletesen közlik a K. nagyságát, az értékpapirok tartalmát, az aláirási árfolyamot, az aláirás helyét, idejét, a kötelező befizetések körülményeit s esetleg az illető értékpapirok jövedelmezőségére vonatkozó igéreteket stb. Aláirások útján bocsátják ki a részvények, elsőbbségek legnagyobb részét s a szilárd hitelü államok némely kölcsönkötvényeiket. b) Ajánlatok alapján való K., amelynél a hitelt keresők egyes bankokat, v. bankcsoportokat szólítanak fel arra, hogy az összes papirok átvételére adjanak ajánlatokat. Ez ajánlatokban az átvétel az illető bankárok kockázatára és felelősségére köttetik ki s bennük az átvételi árfolyam, a papiros jövedelmezősége és a bankári jutalék szerepelnek, amelyek alapján a hitelt kereső megállapítván a reá nézve legkedvezőbb ajánlatot, azt vagy elfogadja, vagy a többiekkel együtt ezt is visszautasítván, más úton törekszik papirosait kibocsátani. A bankárok nyeresége az ilyen ajánlati K.-nál a jutalékon kivül főleg abban áll, hogy az átvett papirosokat magasabb árfolyamokon adják el, mint ahogyan azokat átvették. Régente az ilyen ajánlati K.-ok csak az állampapirosoknál voltak alkalmazásban, napjainkban azonban különösen a crédit mobilier-intézetek a részvények és elsőbbségek K.-át is ez alapon végzik. c) Bizományban való K., hogyha a hitelt keresők egyes bankokra v. bankárokra bizományképen ruházzák reá az aláirások összegyüjtését, befizetések elfogadását és az értékpapirok kiszolgáltatását. A bizományosok a K. keresztülviteléért bizomány-díjat kapnak, a K. sikeréért azonban semmiféle felelősséget sem vállalnak. A K. ezen módját az exotikus papirosok realizálásánál szokás követni. d) A saját számlára történő K. végre abban áll, hogy a hitelt keresők maguk küldik a tőzsdére az illető papirosokat s ott ügynökök, alkuszok közvetítik azok eladását. Hogy a K. e módjai közül melyik a legelőnyösebb, azt általános érvénnyel nem lehet eldönteni, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a K. időpontjának konjukturái s a hitelt keresők iránti bizalom sokkal fontosabb tényezők e tekintetben. Újabb időben jó sikerrel alkalmazzák a K.-nak olyan kombinált módjait, amelyeknél egyesítették az ajánlati és aláirási K. rendszereit. Nevezetesen a minimális árfolyam megszabásával aláirási felhivásokat bocsátanak ki, de kikötik ezekben, hogy akik a minimális árfolyammal magasabb árfolyamokat ajánlanak, azoknak előnyt adnak az átvételnél. V. ö. Leroy-Beaulieu, Pénzügytan (ford. Láng Lajos, Budapest 1880, IV. kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon