Kiegyezési rendszer

(compositio). A régi germán felfogás a bűntett a család (Sippe) ellen elkövetettnek tekintette. Innen a vérbosszu, mely a sértett fél egész családjának jogát és kötelességét képezte. A bűnös a vérboszut bizonyos összegnek lefizetése által megválthatta. A választás a vérboszu vagy a megváltási összeg (Sühnegeld, compositio, bűndíj) elfogadása között eredetileg a sértett családot illette. Később a megajánlott bűndíjat el kellett fogadni. Ezzel a vérboszu rendszerét a K. váltotta fel, értetvén a kompozició alatt a jog a sértett, illetve családjának boszuját megváltani, másrészt a boszut meg nem váltott bűnösnek kiszolgáltatása a vérboszura jogosultnak. A germán népjogoknak fő jelentősége a megváltási összegeknek pontos meghatározásában áll. A bűndíj kétféle, nagyobb és kisebb. A nagyobb az u. n. Wehrgeld, werigeldium, ölési és más súlyosabb; a kisebb, mint Busse, enyhébb esetekben. A bűndíj a különböző törzsöknél különböző. Igy a nagyobb bűndíj 50-300 szolidusz, a kisebb 9-20 szolidusz. A werigeldiumnak kiszámításánál mindenütt a közszabadnak werigeldiuma vétetett alapul; a nemesek werigeldiuma ennek 2-3-szorosát tette; 3-szoros werigeldiuma viszont a közszabadok werigeldiumának felét tete. A bűndíjnak egy része, - rendesen ¹/₃-a - a birónak és a kincstárnak járt mint békepénz (Friedensgeld, fredus vagy fridus). A kompozicionális rendszerre hazánk legrégibb törvényeiben, nevezetesen Szt. István második dekretumában is akadunk.

Forrás: Pallas Nagylexikon