Kifogóhely

van a tutajozásnál ugy a patakok mentén, mint a közbeeső állomáspokon (tutajosokat v. tutajkötést változtató helyeken) és a vizi út végállomásán. Az erdei, vagyis a patakok mentén közbe-közbe berendezett K.-ek feladata, tutajtorlódás esetében a következő tutajoknak biztos menhelyül szolgálni, midőn ilyen torlódást alulról jeleznek. A K.-et patak csendesebb folyásu részébe beépített u. n. «kifogó-gát» által állítják elő, mely az esést annyira csökkenti, hogy a tutaj kikötése, habár nagy bajjal, de mégis eszközölhető. Ezen kifogó-gátak a mederszélességnek csak ¹/₄-¹/₃ részét foglalják el és felfelé rézsutosan épült, a partra merőlegesen álló sarkantyukhoz hasonlítanak s mint ilyenek is működnek. Nálunk a kifogó-gátoknak ez a rendszere csak Máramarosban van használatban. A hegyi folyók közbeeső állomásain, azaz ott, ahol a tutajos vezetését más tutajosok veszik át, oly biztos K.-ekről kell gondoskodni, melyeken legalább 100 tutaj minden körülmény között, tehát még árviz alkalmával is kiköthet. Ezt csak duzzasztók által érhetik el. L. Duzzasztó gát.

Forrás: Pallas Nagylexikon