Kifolyás
kiömlés. Folyadékok kifolyásánál mindenekelőtt a folyadéksugár
alakja s a K. sebessége képezhetik a hidrodinamika feladatát. A problema
azonban olyannyira nehéz, hogy mindeddig csak igen kevés esetben sikerült oly
megszorítások s feltételek mellett, melyek a valóságban alig valósíthatók meg.
A folyadékot összenyomhatatlannak kell feltételezni, mozgását sík mozgásnak,
azaz olyannak, hogy folyadékrészek síkban mozognak s egymással párhuzamos
síkokban a mozgás azonos. Ha a folyadékra a nehézség is hat, és a kiömlés
keskeny nyiláson történik és a folyadék szabad felületének mozgása
elhanyagolható, akkor a kiömlési sebesség éppen akkoa, mintha a folyadék a
szabad felülettől a nyilásig esett volna, azaz = négyzetgyök 2gh, hol g a
nehézség gyorsulása, h a nyilás távolsága a folyadék felületétől (Torricelli
tétele). Ha a nyilás vastag falban van, akkor a folyadék belső súrlódása,
valamint az edény falain történő súrlódása azonban jelentékeny befolyással van
a kiömlési sebességre. Ami a sugár alakját illeti, ugy annak tengelye parabola;
maga a sugár a nyilástól kis távolságra, a nyilás vastagságának körülbelül 2/3-ára
összehúzódik (contractio venae). A nyilástól nagyobb távolságban pedig, hol a
sebesség már jelentékeny, a sugár cseppekre bomlik szét. Gázoknak keskeny
nyilásson való kiömlési sebessége különben egyforma körülmények között a
sűrüségek négyzetgyökével fordítva arányos. Erre támaszkodva, Bunsen készüléket
szerkesztett különböző gázok sűrüségének összehasonlítására. - K. elmélete a
filozofiában és a geologiában, l. Emanáció.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|