Kihágás

a bűncselekmények egyik csoportjának neve. A hármas felosztást követő francia rendszer a bűncselekményeket a büntetés szerint három csoportra osztja: bűntettekre, vétségekre és kihágásokra. Ez a felosztás a birói illetőségnek is képezi alapját akként t. i., hogy a bűntettek az esküdtszék, a vétségek a társas biróság (tribunal correctionnel), a K.-ok az egyes biróság hatásköréhez (tribunal de police) tartoznak. Az u. n. kettős rendszer ellenben a bűncselekmények benső természetének alapul vétele mellett azokat két csoportra osztja: bűntettekre és K.-okra. Az első csoportba azok a cselekmények tartoznak, melyek valóságos jogsértést v. jogveszélyeztetést képeznek, a másikba azok, amelyek semmiféle konkrét jogot nem sértenek, sem nem veszélyeztetnek, hanem felismert általános veszélyességöknél fogva, vagy mert a közrenddel ellenkeznek, a törvényhozó által büntetés terhe alatt tiltvák. A rendszert legtökéletesebben az olasz 1890-iki btkv vitte keresztül. A magyar btkvek a hármas felosztást követik ugyan, de a bűncselekmények benső természetében észlelhető különbséget elismerik. A magyar btkvek szerint az első két csoport - bűntettek és vétségek - a kettős felosztás első csoportjának felel meg akként, hogy a súlyosabb bűntettek a bűntettek, a kevésbbé súlyos bűntettek a vétségek csoportjába tartoznak, ugy jelesül, hogy a halállal, fegyházzal v. börtönnel büntetett bűncselekmények bűntettek; a fogházzal v. pénzbüntetéssel büntetett bűncselekmények pedig vétségek. Ellentétben a német btkvvel, de sokkal helyesebben ennél az osztályozásnál nem a törvényben megállapított absztrakt büntetési tétel, hanem a biró által alkalmazott konkrét büntetés irányadó, ugy hogy ha börtönnel büntetendő bűncselekményt a biró a fenforgó rendkivüli enyhítő körülményeknél fogva fogházzal bünteti, az vétséggé lesz (l. Correctionalisatio). A rendszer kivánt a következetességben azonban a magyar törvényhozás nem ment a végletekig, amennyiben számos valóságos jogsértést csekély jelentőségénél fogva kihágásnak minősített (p. 2 frt értéket meg nem haladó élelmi cikkek ellopása). A K.-okról az 1879. évi XL. t.-c. - a magyar büntetőtörvénykönyv a K.-ról - intézkedik. Egyes K.-okat azonban más törvények is állapítanak meg, igy az uzsoratörvény (1883. XXV.), a részletügyletről szóló törvény (1883. XXXI.), különösen pedig az erdei K.-okat az erdőtörvény (1879. XXXI.), a mezőrendőri K.-okat a mezőgazdaság s mezőrendőrségről szóló törvény (1894. XII.).

Forrás: Pallas Nagylexikon