(Nagy-), rend. tan. város Torontál vármegyében, (1891) 3758
házzal és 22,768 lakossal (1850. 13,866), kik között 3519 magyar, 5719 német,
434 oláh s 12,855 szerb, hitfelekezet szerint 8484 róm. kat., 13,207 gör. kel.,
144 ág. evang., 117 helv. és 670 izraelita van. Nagy-K. a vmegye legcsinosabb
városai közé tartozik, melyet a befásított Nagy-utca két részre oszt. Székhelye
a járási szolgabirói hivatalnak, egy kir. törvényszéknek, járásbiróságnak, kir.
közjegyzőségnek, csendőrszárnya- és szakaszparancsnokságnak, van községi (6
oszt.) magyar gimnáziuma, felső leányiskolája, keresk. és iparostanonciskolája
és szövőiskolája. Itt jelenik meg a Torontáli Közlöny (XIV. évf., szerk. Kiss
Károly) és a Délvidék (II. évf., szerk., Szörényi Lipót és Koos István) címü
hetilap és a Torontálmegyei Gazdasági Egyesület Értesítője (IX. évf., szerk.
Bartók Géza). Kereskedelme és forgalma élénk, gabonakereskedelme és malomipara
jelentékeny. Üzleti életét pénz- és hitelintézetei emelik, u. m. két
takarékpénztár, népbank, takarék- és előlegegylet; az osztr.-magy. bank itt mellékhelyiséget
tart fenn. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, telefonállomása,
postatakarékpénztára. 28,623 ha. területü határa termékeny, s jó gabonát,
gyümölcsöt (eper) és bort terem; a marhatenyésztés is jelentékeny. Nagy-K.
azelőtt székhelye volt a róla nevezett kiváltságos délmagyarországi szerb
kerületnek, melyhez kivüle még Mokrin, Keresztur, Jozefova, Karlova, Basahid,
Frányova, Melence, Kumánd és Taras községek tartoztak; ezek szerb lakosságának
legnagyobb része 1752-53. népesíté be a községeket, amiőn a tisza-marosi
határőrvidék feloszlattatott. A kerületnek (1870) 62,209 lakosa volt. Az 1876.
évi XXX. t.-c. a kerületet Torontál vmegyébe kebelezte és a lakosság a
kincstári földeket magához váltotta.
Forrás: Pallas Nagylexikon