Kikötőhíd
a vizi járóművekről a partrajutást közvetítő szerkezet, amelynek
egyik alátámasztása a parton, a másika pedig vagy magán a vizi járóművön van,
v. azon a ponton-nak is nevezett álló hajón, amelyhez a vizi járómű kikötni
szokott. Az előbbi eset ritkább s kezdetlegesebb forgalom igényeinek felel meg,
vagy csak olyan esetben, amidőn a part és a meder kedvező kiképzésénél fogva a
vizi járómű közvetlenül a part mellé férkőzhetik. Ilyen esetben az áthidaló
szerkezetet éppen csak a kikötés alkalmával fektetik át a partról a járóműre. A
második esetben a K. a part és a ponton közt állandóan megvan, s a kikötés
alkalmával csak a járómű és a ponton közt kell egy kisebbszeü K.-at átfektetni.
A pontont mindig oly távolságban helyezik el a parttól, amelyben a viz már a
járómű mély járatának megfelelő mélységü; ezen távolság különféleségénél fogva
a K. igen különféle nagyságu és szerkezetü, esetleg több nyilásu is lehet. A
K.-at általában, többnyilássu K.-nál pedig annak egyik végével a ponton nyugvó
utolsó tagját ugy kell szerkeszteni, hogy akkor, amikor a vizállás változásával
a ponton lejebb száll, v. följebb emelkedik, a hídszerkezet, a pálya
lejtősségének megfelelő változása mellett, ehhez a mozgáshoz alkalmazkoni
tudjon. E célból a szerkezet ezen utolsó tagját két végén a hajódídnak (l. o.)
utolsó tagjaiéhoz hasonlóan csuklós szerkezetekkel látják el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|