Kilehelés
(növ. transpiratio), a növények nedvének kipárolgása. A
gyökhaj felszitta viz a gyökér nyomása folytán a szárba, innen az ágakba jut,
vagyis a nedv áramlása is a fával együtt elágazik, a levél legfinomabb
részecskéiben szétterjed s innen az állatok verejtékéhez hasonló módon vizgőz
képében elillan, vagyis az átsajátító levelek a környező lég melege, különösen
pedig a napsugarak segítségével a beléjök áramló vizet kipárologtatják. A K.
nagysága a levegő nedvességétől, a világosság nagyobb fokától, a melegségtől
meg a rengésektől, melyeknek a növény alá van vetve, végre a levéllemez korától
és nagyságától is függ. E mozzanatok működése még nincs eléggé felderítve; a
tapasztalás azonban azt mutatja, hogy a légszájak éjjel becsukódnak, nappal
pedig ki vannak nyitva, ha a légkör tulságosan nem nedves, ha világos és meleg
van. Ahol a K. nagy és gyors, p. a forró pusztákon, Alföldünk homokpusztáin
vagy a havasokon, ott a levél keskenysége vagy keskeny sallangjai, a
szőrtakaró, deres v. viaszbevonat stb. csökkenti a K.-t vagyis a
páraveszteséget. L. még Exspiratio.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|