Kimkhi

zsidó tudós család a XII. sz. második és a XIII. sz. első felében, melyhez tartoznak: 1. K. József (1150-70 közt), Spanyolországból jött Narbonneba, az első zsidó, ki keresztény országban ismertette az addig arabul tárgyalt héber nyelvtudományt és héber grammatikát irt Széfer zikkáron (Megemlékezés könyve) címen (kiadta Bacher W., Berlin 1888). Hasonló tartalmu, jobbára polemikai műve Széfer hágáluj (Nyilvánítás könyve, kiadta Mathews H. J., u. o. 1887). Azonkivül fordított arab-zsidó műveket és irt zsinagógai költeményeket és bibliamagyarázatokat. Neki tulajdonítanak egy a kereszténység ellen polemizáló munkát is (Milkhámót-Khóba, Köteles polémia). V. ö. Bacher W., K. J. et Aboulwalid (Páris 1883). - 2. K. Mózes, az előbbinek fia (1170-1190 körül), atyja nyomdokaiban járva, zsinagógai költeményeken kivül szintén irt héber grammatikát, mely Liber viarum linguae sanctae cím alatt (Páris 1510), azután Münster Sebestyén latin fordításával (Basel 1531), Levita Illés magyarázatával és Lempereur jegyzeteivel (Lejda 1631) többször adatott ki. - 3. K. Dávid (rövidítve Rdak, azaz Rabbi Dávid K.), szül. Narbonneban 1160., megh. 1235 körül, az előbbinek fiatalabb testvére, a K.-család legkiválóbb alakja, ki nemcsak a zsidó tudományos világban nagy tekintélynek örvendett és örvend. Mózes I. könyvéhez, a prófétákhoz, zsoltárokhoz s a Krónikák két könyvéhez irt világos kommentárjai java részben többször, olykor latin fordításban is jelentek meg. Miklol (Összefoglalás) címü héber grammatikája eredetileg héber Gyökszótárnak (Széfer hásorásim) első része, ezzel együtt több kiadást ért (az utóbbit, régibb kiadások nyomán, újból kiadták Lebrecht és Biesenthal, Berlin 1838-48, 2 rész). A maszorát (l. o.) tárgyaló Ét szófer c. könyve csak 1864. nyomatott ki (Lyckben). V. ö. Tauber, D. K. als Grammatiker (Boroszló 1867) s az elsőkről általában: Bacher V., Die hebr. Sprachwissenschaft vom X. bis zum XVI. Jahrh. (Trier 1892, 64-85. l.)

Forrás: Pallas Nagylexikon