Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kinai zene... ----

Magyar Magyar Német Német
Kinai zene... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kinai zene

Kínai zene. A legrégibb kínai hangrendszer valószínűleg félhangnélküli öthangú skála volt (anhemitonikus pentatonika). A skála egyes hangjai: f (kung), g (csang), a (kio), c (cse) és d (yu). Ezekhez a főhangokhoz járulhattak aztán póthangok gyanánt az e (pien-kung vagy csung, vagyis közvetítő ) és a h (pien-cse vagy ho, vagyis vezető ). A monda szerint Huang Ti császár Kr. e. 2700.-ban Linglun bölcsnek megbízást adott, hogy a zenét szilárd szabályok és törvények alapjára fektesse s a bölcs a két csodamadár, Fung és Hoang útmutatása szerint két hatsípú sort készített, melyeken a madaraktól tanult két, 6-6 egész hangból álló hangsort (f, g, a, h, cis, dis és fis, gis, ais, c, d, e) lehetett fújni. Ez a lü-rendszer (lü eredetet, törvényt vagy mértéket jelent) a hímnemű , tökéletes sorra (f-dis) és a nőnemű , tökéletlen sorra (fis-e) oszlik tehát valószínűleg a fejlődés újabb fokát jelzi (melyben elméletben a tizenkét kromatikus hang, gyakorlatban azonban a skála hét diatonikus hangja szerepel a régi - archaikus melódiákban máig fennmaradt - félhangnélküli ötfokú skálával szemben). Ez a rendszer, mely a kromatikus skála hangjait tartalmazta (f-től e2-ig), az utóbbi évszázadok folyamán eltolódott egy terccel fölfelé (a-tól g2-ig). A kínaiak heterofóniájában a többszólamúság egyes elemei is megvannak (párhuzamos quartok és quintek); technikai kényelmesség okából szomszédos húrokon párhuzamos szekundokat is megszólaltatnak. Sajátságos orgánum -szerű előadásmódjuk is heterofóniával kombinálódik: két szólam ugyanegy motívumot quartnyi távolságban ad elő, variálva. A quint-hangkőz úgy szerepel náluk tisztán melodikus értelemben, mint az európai zenében harmonikus értelemben: valamely motívum, transzponált ismétlés esetén gyakran quint távolságban tér vissza. Ritmus tekintetében gyakori a dallamok szigorú két- és négyütemű részekre való felosztása; ezek a részek viszont nyolcütemű csoportokká egyesülnek. A hangszereket Amiot (l. o.) anyaguk szerint nyolc csoportra osztja: bőr-, kő-, fém-, agyag-, selyem-, la-, bambusz és tökhangszerekre. Túlnyomóak a puszta lárma- vagy- zörejhangszerek: nagy- és kisdobok, csörgők, deszkalapok. Vannak azután fuvolák, oboák, bambusz-pánsípok, az ősi hiun, a mi okarinánk mintája, a 25 sodrott selyemhúrral ellátott kin nevű citera, a 25 húrú, mozgatható keresztléccel ellátott cse, a 12 vagy 24 bambuszsípból és kivájt tökből készített szélládából álló cseng nevű kis orgona, a sho nevű japán szájorgona mintája. A kínaiaknak gazdag zeneelméleti irodalmuk is van: 69 munka jelent meg egy Lu-csu-csan-kao ( A zene könyveinek kritikai vizsgálata ) c. gyűjteményben. V. ö. P. Amiot: Mémoires sur la musique des Chinois 1779, A. Dechevrens: Étude sur le systéme musical chinois (Sammelbände der I. M. G: II.), Lavignac: Encyclopédie de la musique 1923, Louis Laloy: La musique chinoise 1914, Erich Fischer: Beiträge zur Erforschung der chinésischen Musik (Sammelbände d. IMG. XII.), Hornbostel: Ch'ao-t'ien'tze, eine chinesische Notation und ihre Ausführungen (Arch. f. Musikwiss. I. 4); P. van Oost: Chansons populaires chinoises de la région Sud des Ortos (Anthropos VII, 1912). Magyar nyelven: Sereghy Elemér: A kínai zenéről stb. Felber

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is