Kinálat
egy-egy piacra és egy-egy árura vonatkozólag jelenti az
eladási ajánlatok összegét. A K. és a kereslet együttvéve mindig a tényleg
mutatkozó cseretörekvések összege, s megkülönböztetésük csupán a pénz
használatán alapszik, mert minden kereslet egyúttal K. is és megfordítva; éppen
ezért a cserénél a kettőt nem is lehet egymástól megkülönböztetni. A
pénzgazdaság mellett az egyik csoport pénzért árukat keres, ez a kereslet; a
másik csoport pedig ugyancsak pénzért árukat kinál, ez a K., amely utóbbinak
éppen annyi fajtája van, mint a keresletnek (l. o.). A K. nagyságára és
sürgősségére leginkább e két körülménynek van nagy hatása: 1. az eladásra
kinált áruk termelési költségeknek és 2. a piacon levő áruk mennyiségének. A
termelési költségek, helyesebben szólva, az újratermelés költségei állapítják
meg a K. végső határát; azaz, ha a várható ellenérték, t. i. az ár, nem fedezi
az újratermelés költségeit: akkor a K. vagy egészen megszünik, v. nagyon
alászáll. A piacon levő áruk mennyisége pedig oly módon hat a K.-ra, hogy ha a
kinált áruk összege felülmulja a reájuk irányuló keresletet, akkor a K. egy
része ajánlati feltételeit - rendesen az árt - fogja megfelelően módosítani és
megfordítva, ha a kereslet mulná fölül a K.-ot, akkor az volna kénytelen
emehhez alkalmazkodni. A kereslet és K. tehát olyan relativ fogalmak,
amelyeknek egyes feltételei és következményei kölcsönösen korrespondeálnak
egymással, e korreláció eredménye lesz a piaci, vagy szabad ár. L. Ár.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|