Kinizsi

Pál (kinisi). Szinte mondai alakká vált magyar hős, ki I. Mátyás és II. Ulászló királyok uralkodása alatt aratta babérait. A hagyomány szerint a biharvármegyei Kinis lett volna születése helye. Apja állítólag molnár volt és az ifju Pál is e mesterséget gyakorolta volna. Csodaszerü erejéről számos mese keringett a nép száján. Magyar Balázs alatt katonáskodván, csakhamar kiemelkedett az ismeretlenség és alacsony származás homályából, vezérének társa lőn és annak kiváló leányát, Benignát feleségül is nyerte. 1486. Morvaországban, 1474. Lengyelországban, 1477. pedig Ausztriában mint vezér mutatta ki rendíthetetlen vitézségét és hadászati tehetségét. 1479 okt. 13. a Báthory István erdélyi vajdától már-már elvesztett kenyérmezei ütközetet (l. o.) a magyarok javára döntötte el. A «kenyérmezei hős» ezután még 1481. és 1482. is nagy sikerrel, sok fogolyra és prédára téve szert, harcolt a délvidéken a törökök ellen. Mátyás király méltányolni tudta a nagy vezért és temesi bánná, bács-, temes- és biharvármegyei főispánná tette és számos birtokkal ajándékozta meg. Mindazonáltal a hála kötelességéről megfeledkezett K. Pál. Mátyás király halála után (1490) II. Ulászló pártjára állva, jóltevőjének fia, Korvin János ellen harcolt és az ifju trónkövetelőt többször meg is verte. 1491. helyreállította a közbékét a Dráva és Száva táján, továbbá vezértársával, Báthory Istvánnal együtt sikeresen vívta meg a Miksa császár hatalmában levő Székesfehérvárt is. 1494. megütötte a szél. De II. Ulászló király a gutaütés következtében már csak dadogni képes K.-t mégis megtette országbirónak. A betegség a hőst nem tudta annyira megtörni, hogy élte fogytáig ne harcolt volna a törökök ellen. Éppen Szendrő ostromához akart fogni, midőn ismét kórágyba esett és Szt. Kelemenben - ahová időközben vitték - meghalt (1494 nov. 29.). Állítólag Vázsonyban temették el. Bonfinius följegyezte róla, hogy rakoncátlan katonáival és elfogott ellenségeivel szemben olykor szinte embertelen kegyetlenkedéseket követett el. V. ö. Teleki, Hunyadyak kora. III. köt.

Forrás: Pallas Nagylexikon