Kintorna

magyar neve az általánosan ismert verklinek, melyről először 1780. adott tudósítást a Magyar Hirmondó. Kereken tolható hangszer, mely főleg nagyobb városokban van elterjedve s szegény koldusok, bénák és ügyefogyottaknak szolgál kenyérkeresetül. Alakja: zárt szekrény, mely henger-forgatással hozza ki a hangokat kisebb orgonfajta sípokból s ez esetben sípláda a neve. A K. voltaképen olyan szintén forgatóval járó zárt szekrény, mely a zongorához hasonló billentyüzetre van alapítva, csakhogy a kalapácsütéseket a henger közvetíti, mely a reá illesztett vasfogak beosztása szerint, különböző darabokat képes hallatni, a szerint amint a henger ilyen v. amolyan állásba helyeztetik. Az ily K.-tulajdonosok sok alkalmatlanságot okoznak a városi lakosságnak s azért rendesen rendőri felügyelet alatt állanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon