Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kínvallatás... racking
kínvallatás... to put sy t...
kínvallatás... to submit s...
kínvallatás... to put sy t...
kínvallatás... to submit s...

Magyar Magyar Német Német
kínvallatás... Folter (e)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kínvallatás

(tortura, quaestio), az emberi elme legnagyobb tévedésének egyike. A legmegbízhatóbb bizonyítékot a vádlott beismerésében ismerték fel, amelyet azért a bizonyítékok királynéjának (regina probationum) neveztek. A főtörekvés azért arra irányult, hogy a vádlott beismerő vallomást tegyen, a beismerésre birassék, arra, ha máskép nem lehet, kínzással kényszeríttessék. A középkor kriminalistáinak figyelmét megfoghatatlan módon kikerülte az, hogy a kicsikart beismerés semmit sem bizonyít. «Akaratunk cselekményei mindig a forrásukat képező érzéki benyomások erejétől függnek; az ember érzékenysége pedig korlátolt. Azért a fájdalom hatása oly fokot érhet el, hogy az egész akaratot lefoglalván, a kínzottnak nem enged más választást, minthogy a szenvedéstől a pillanatnyi körülmények között kinálkozó legrövidebb úton meneküljön» (Beccaria). A főindokon kivül - beismerő vallomásra való kényszerítés - a K.-t alkalmazták azért is, mert vádlott vallomásaiban ellenmondásokba keveredett; a bűntársaknak felfedezése végett; v. azért, hogy kitudódjék, vajjon vádlott nem követett-e el még más bűncselekményt is, mint amely miatt vádolva van. A K. alkalmazása egész tudományt képezett; kezdődött a K.-sal való fenyegetéssel (territio realis) stb. A későbbi időkben alkalmazása csak azokra az esetekre volt korlátolva, melyekben a vádlottat oly súlyu gyanu terhelte, mely napjainkban elitélésére elegendő alapot képezne; mert a kornak felfogása szerint a beismerést más bizonyítékok nem pótolhatják. Az igazságot, hogy a kicsikart beismerés nem bizonyít, annyiban ismerték fel, hogy a kínpadon tett beismerés csak ugy volt érvényes, s csak ugy bizonyított, ha azt a K. megszüntével a terhelt eskü alatt megerősítette. Csakhogy a terheltnek, ha a beismerést meg nem erősíti, a K. ismétlését helyezték kilátásba. Maró gúnnyal, de találóan Beccaria a K.-ban ilyféle matematikai feladványt látott: «adatván egy ártatlan ember inainak ereje és idegeinek érzékenysége, számíttassék ki, mily foku fájdalom fogja őt egy adott bűncselekmény bevallására birni». Mily haladást tett Beccaria óta a humanizmus, azt felismerhetjük, ha az ő korabeli törvényekkel, melyek a K.-t megengedték, rendelték és szabályozták, összehasonlítjuk a magyar btkv 477. §-át, amely szerint: «Öt évig terjedhető börtönnel büntetendő a közhivatalnok, aki azon célból, hogy a vádlottól, tanutól v. szakértőtől vallomást v. nyilatkozatot csikarjon ki, ezek valamelyike ellen bármily törvényellenes kényszereszközt alkalmaz v. alkalmaztat». Hazánkban Verbőczy Hk. III. Rész 20. címe szerint: a nemeseket a bűntett helyén kivül (extra delicti locum) K.-nak alávetni nem volt szabad. Az Előszó 16. címe 4. §-a szerint pedig K.-nak csak az ellen lehetett helye, akit tanuk v. más bizonyítékok alapján a bűnösségnek nyomatékos gyanuja terhelt. Kitonich Directio Methodicájában (Cap. 6. quantio 8.) részletesen ismerteti a hazai gyakorlatot. A K.-nak Mária Terézia vetett véget, ki az elébb korlátolta, 1768. pedig végkép eltiltotta, mit később országos törvény is megerősített (1791. XLII. t.-c.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is