Kioto

(Szaikio), a VIII. századtól 1868-ig a mikadó székhelye, jelenleg Szaikio japán fu (kerület) fővárosa Nipon szigetén, 43 km.-nyire Oszakától, vagyis Ohoszakatól, a Kamo-gava jobbpartján, vasút mellett, (1892) 297,527 lak., akik nagy mennyiségben készítenek igen szép selyem kelméket, porcellán- és lakkozott tárgyakat; amiért is K. Japán egyik központja. A halmokkal körülfogott síkságon épült város nagy része alacsony faházakból és egyenes utcákból áll; ÉK-i részében van a gozi (Dairi, kinri), a mikadónak régi, fallal körülvett lakó helye, amely most el van egészen hanyagolva; ezt körülfogja a jasziki vagyis az udvari nemesség városrésze, amelyet ismét fal vesz körül. A város Ny-i részén emelkedik a niziö (sziro), a sogunok kőből épült palotája, amely sokkal több díszítést mutat, mint a mikádóé. A templomok közül jelentékenyebb a Nisi-Hongancsi, Amidának (Buddhának) szentelt pompás épület; a Kiomicu, Buddhának 25 m. magas aranyozott faszobrával és a Szanjoszanjendo (a XII. sz.-ból) 686 aranyozott bálványképpel K.-t egy házsor köti össze a 13 km.-nyire D.-nek fekvő Fusimivel (20,600 lak.), ahonnan a Jodo-gaván hajók járnak le Oszakáig.

Forrás: Pallas Nagylexikon