Király-mondák
Király-mondakörnek nevezte el Toldy Ferenc 1851.
Irodalomtörténetében a régi magyar mondák közül azokat, melyek az árpádházbeli
királyok idejére vonatkoznak. E mondák a krónikákban, első sorban Kézainál, a
Képes krónikában és Turóczinál maradtak fenn. Ezek azonban egy XII. sz.-beli,
de elveszett krónikából merítettek. Tagjai Toldy szerint: István király halála,
Béla herceg párviadala a pomerán herceggel, Endre és Béla Várkonyban, a
cserhalmi ütközet, Salamon király viszontagságai, László király és Charitas,
Kálmán és Álmos, Vak Béla és Borics. Ma a K.-at inkább Szt. László
uralkodásának végéig tekintjük befejezett csoportnak, tehát azon naiv
hagyományokat, melyet Szent István személye, továbbá a Szár László családja
tagjai (Endre, Béla, Salamon, Géza, László) körül képződtek. Ezeket megőrizte
II. Géza korának krónikása, kinek ma többé nem ismert műve szolgált a bécsi
Képes krónika forrásául. V. ö. Toldy, Irodalomtört., Beöthy, Képes
Irodalomtört.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|