Király

1. Ferenc, közgazdasági iró, országgyülési képviselő, szül. Debrecenben 1842 máj. 18. Debrecenben és Bécsben végezte gimnáziumait, azután a selmeci erdészeti akadémiát, majd a hohenheimi gazdasági akadémiát látogatta s mezőgazdasági diplomát nyert. 1865-68. a lipcsei és berlini egyetemeken jogot és államtudományokat hallgatott. 1869. a debreceni kereskedelmi és iparkamara titkárává választották. 1889 óta szabadelvü programmal Debrecen II. kerületét képviseli a parlamentben. A kamara évi jelentéseiben szép értekezéseket irt kerülete közgazdasági viszonyairól. Vannak azonkivül egyéb, magyar és német nyelven irott közgazdasági dolgozatai is.

2. K. Pál (dadai), tanár és iró, szül. Csobádon (Abaúj) 1841. Tanulmányait itthon és külföldön végezte. 1867. gimn. tanár lett Nagy-Kőrösön. 1873. a budapesti ref. gimnázium egyik tanári székére hivatott meg, honnan 1880. az állami pedagogium magyar nyelvtudományi tanszékére neveztetett ki. E közben négy éven át titkára volt a magy. földrajzi társaságnak s három éven át tagja az orsz. közoktatási tanácsnak. Mint iró a földrajz és nyelvtudományi irodalom terén dolgozott. Nagyobb művei: Egyetemes földrajz, (3 köt. Ballagi Károllyal, Pest 1868-71); A Föld (Reclus két kötetes nagy művének fordítása, Révész Samuval, Budapest 1879); A növények élete (Emery egy kötetes nagy művének fordítása, Mendlik Alajossal); Magyar nyelvtan mondattani alapon (2 köt., u. o. 1890); Rendszeres magyar nyelvtan (1 köt.); Magyar nyelvtan polgári és felsőbb leányiskolák számára (1 köt.); négy éven át szerkesztette a Földrajzi Közlemények Abrégé du Bulletin de la Société Hongroise de Géographie cimü mellékletét; részt vett az akadémia Nyelvemléktárának szerkesztésében; elejétől kezdve főmunkatárs Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben címü vállalatnál; belső munkatársa a Vasárnapi Ujságnak és melléklapjainak. Számos tanügyi, nyelvészeti és ismeretterjesztő kisebb dolgozata jelent meg hazai és külföldi (német, francia, angol) folyóiratokban s lapokban. Tiszteletbeli tagja a délfranciaországi (dauphinéi) Société d"Astronomie populaire-nek.

3. K. Pál (elébb König), szül. Révkomáromban 1853 jun. 30. Családja az ott szerepelt K. családhoz tartozott, de nagyatyja katonai szolgálata kedvéért németesíté el nevét, mit K. már mint neves iró vett vissza ismét. Iskoláit Komáromban, Esztergomban és Szombathelyen végezve, a budapesti tud. egyetemre került s ott anyai nagybátyja Csengery Antal házánál szívta magába azt a bölcselmi kritikai szellemet, mely munkáit jellemzi. Itt nyerte meg az irói körök ismeretségét is s mikor 1877. a dévai főreáliskola ifju tanáraként szolgálatba lépett, a modern történelem művelése felé hajlott. Metternich iratainak boncolgatásával lépett fel a Havi Szemlében először s ezt a kort szánta volt magának. Szerencsére az 1880. megalakult hunyadmegyei történeti és régészeti társulat köre őt is hálásabb térre vezette. A várhelyi ásatások közben Téglás Gáborral együtt mihamar beleélték magukat Dacia multjába s az 1882-83. szerencsésen felfedezett Mithra-templom páratlan gazdag emlékei annyira lebilincselték figyelmét, hogy egész lélekkel azok tanulmányozására adta magát s az akadémia kiadásában megjelent A Sarmitsegethusai Mithraeum c. nagy munkájával a szakkörök figyelmét magára irányítá. Egymást érték ezután régiségtanulmányai Téglással együtt az Archaeologisch-epigraphische Mittheilungen aus Oesterreich-Ungarn hasábjain, a várhelyi ásatások és Dacia többi új feliratait 3 közleményben kiadták. A kolozsvári muzeumegylet kiadványaiban P. Aeliuss Theimes életét irta meg; a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat kiadásában Dacia nyugati határa címmel Domasewszky Alfred amaz állítását dönté meg, hogy Moesia a mai Erdély nyugati határhegységein fel Verespatakig terült volna. Időközben megirta a markomann háboruk történetét a Századokban (1889. évf.), a dévai áll. főreáliskola Értesítőjében Sarmisegethusa és Micia római telepeiről irt népszerü cikkeket. Az alsófehérmegyei történelmi és régészeti társulat Évkönyvébe Apulumot irta meg s ez lelkesíté annyira Gyulafehérvár szab. kir. városát, hogy a város monográfiájának 3 kötetre tervezett művét vele iratta meg. Az első köt. (1892) meg is jelent, adva Gyulafehérvár legősibb multját (1-432. lap), kiterjeszkedve Dacia közéletére, hódításaira oly beható részletességgel, mint előtte senki. Főműve Dacia provincia Augusti (Nagy-Becskerek 1893, 2 kötet, számos képpel). K. jelenleg a fejértemplomi főgimnázium igazgatója.

Forrás: Pallas Nagylexikon