Királyi legfőbb kegyúri jog
Magyarország apostoli királyának felségjoga, melynek
erejénél fogva: a) a király adományoz minden nagyobb egyházi javadalmat, vagyis
kinevez érseket, püspököket, apátokat, prépostokat, kanonokokat, ugy
valóságosokat, mint címzeteseket, a pápának csak a kinevezett főpapoknak
megerősítése levén fentartva, oly értelemben azonban, hogy a cím, a rang s a
javadalom a kinevezettet a kinevezés erejénél fogva már megilleti; a pápai megerősítéssel
a kinevezett csak a püspöki rend s a lelki ügyekben való törvényhatóság jogait
szerzi meg. Vagyis a magyar király nem prezentál, nem postulál, hanem egyenesen
kinevez (nominat) s a javadalmat adományzozza (dat, donat, confert).
Törvényeink erre vonatkozlólag már a XV. sz.-tól kezdve azt rendelik, hogy az
egyházi javadalmak érdemes hazafiaknak, s ne idegeneknek és ingyen
adományoztassanak, s hosszabb ideig üresedésben ne hagyassanak, s hogy egy
személynek egynél több javadalmat adományozni nem szabad; b) a király az általa
kinevezett főpapokat eyik javadalomból másikba áthelyezheti; c) új érsekségeket
s püspökségeket felállíthat, a fennállókat feloszlathatja (igy Ferenc király az
egri püspökségből alkotta az egri érsekséget, a kassai s a szatmári püspökségeket.
Mária Terézia 8 új püspökséget állított fel); d) az egyháznak jogai, az egyházi
alapítványok s a javadalmak fölött őrködik, a javadalmasoknak jövedelmeit, kik
a reájuk bizott egyházakat és javadalmakat pusztulni engednék, zár alá
vétetheti; e) a megürült javadalmak jövedelmeit az üresedés tartama alatt
húzza; f) a főpapok szerzeményeiben a Kolonics-féle egyezmény (l. o.)
értelmében örököl. L. még Kegyuraság, hol legújabb magyar irodalma is
található.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|