Kircher

Atanáz, német tudós, szül. Fulda mellett Gejsában 1601 máj. 2., megh. 1680 okt. 30. 1618. a jezsuiták rendjébe lépett. A würzburgi egyetemen a matematika, filozofia, a héber és a szir nyelvek tanára volt. 1635. a harmincéves háboru zavarai lőtt Avignonba vonult. A pápa Rómába hivta, hol a Collegio romanóban matematikát és héber nyelvet tanított. K. Rómát töbé el nem hagyta, s később ott hivatalos foglalkozás nélkül élt. K. polihisztor volt, ki filozofiáról, matematikáról, fizikáról, csillagászatról vagy természetrajzi dolgokról épp oly szakismerettel irt, mint a hieroglifekről és archeologiai tárgyakról. Számos műve között említjük a következőket: Ars magna lucis et umbrae (Róma 1646); Magnes, s. de arte magnetica opus tripartitum (u. o. 1641); Pantometrum Kircherianum (Würzburg 1660); Musurgia universalis (Róma 1650); Iter exstaticum coeleste (u. o. 1656); Iter wxstaticum terrestre (u. o. 1657); Mundus subterraneus, in quo universae naturae majestas et divitiae demonstrantur (Amsterdam 1664); Oedipus aegyptiacus (Róma 1652-1655); China illustrata (Amsterdam 1667); Polygraphica seu artificium linguarum (Róma 1663). K. igen sok műveiben nagyon sok furcsaságot találunk. Ez irányban különösen említendők a Turris Babel és az Arca Noë c. művei.

Forrás: Pallas Nagylexikon