Kirchhoff

1. Adolf János Vilmos, német filologus, szül. Berlinben 1826 jan. 6. Egy darabig gimnáziumi tanár volt Berlinban, 1860. az akadémia rendes tagja lett s 1865. a berlini egyetem tanárává nevezték ki. Művei: Quaestionum Homericarum particula (Berlin 1846); Die Homerische Odyssee u. ihre Entstehung (u. o. 1859); Die Komposition der Odyssee (u. o. 1869, mindkettő bővített kiadásban); Die Homerische Odyssee (u. o. 1879); Studien zur Geschichte des griech. Alphabets (u. o. 1863, 4. kiad. 1887); Ueber die Abfassungszeit d. Herodot, Geschichtswerks (u. o. 1868, 2. kiad. 1878); Die Umbrischen Sprachdenkmäler (Aufrecht-tel együtt u. o. 1849-51, 2 köt.); Das Stadtrecht v. Bantia (u. o. 1853). Kiadásai: Plotinus (szövegkiad., Lipcse 1856, 2 köt.); Euripides (kritikai kiad., Berlin 1855, 2 köt.); Euripides (szövegkiad., u. o. 1867-68, 3 köt.); Xenophon; De republica Atheniesium (u. o. 1873, 3. kiad. 1889); Aeschylos (szövegkiad., u. o. 1880); Hesidos, Mahnlieder an Perses (u. o. 1889) stb.

2. K. Alfréd, német geografus, szül. Erfurtban 1838 május 23. 1873 óta f öldrajz tanára a hallei egyetemen. Művei: De labiatarum organis vegetativis (Erfurt 1861); Schulbotanik (Halle 1865); Die Idee der Pflanzenmetamorphose bei Wolff u. Goethe (Berlin 1867); Erfurt im XIII. Jahrhundert (u. o. 1870); Die ältesten Weistümer der Stadt Erfurt (Halle 1870); Beiträge zur Bevölkerungsstatistik v. Erfurt (Erfurt 1870); Schulgeographie (13. kiad., Halle 1893); Thüringen doch Hermundurenland (Lipcse 1882); Volapük (5. kiad., Halle 1888); Stanley u. Emin (1890); Erdkunde für Schulen (I. 1892). 1885 óta kiadja az Unser Wissen v. der Erde címü kézikönyvét (Lipcse és Prága). Számos egyéb művet is adott ki és dolgozott át, első sorban Peschel Völkerkunde c. művét. Szerkesztette továbbá a Forschungen zur deutsch. Landeskunde c. vállalatot és több porosz tartományi földrajzi szaklapot.

3. K. Gusztáv Róbert, német fizikus, szül. Königsbergben 1824 márc. 12., meghalt Berlinban 1887 okt. 16. Szülővárosában tanult. 1848. magántanárrá habilitálták Berlinben, de csak két évig maradt ott, mert már 1850. kapott meghivást a boroszlói egyetemre a fizika rendkivüli tanárául. K. Boroszlóban megismerkedett Bunsennel, a hires kémikussal, kit heidelbergába is követett, miőn oda hivták rendes tanári minőségben. Heidelbergában K. szoros barátságban élt Bunsennel és Helmholtzcal. Ezen időben K. különösen az elektromosság és mágnesség vizsgálásával foglalkozott. Ugyanekkor érte el legnagyobb sikerét a szinképelemzés felfedezése által. A szinkép vizsgálásában K. annyira tönkretette szemeit, hogy vizsgálatait félbe kellett szakítania. Hazánkfia, Hofmann Károly folytata a napszinkép felvételét. K. nagy fölfedezésének jelentőségét mindjárt fölfogták, mi abból is látszik, hogy nyomban több tudományos intézet tagjává választotta; igy a párisi Institut, a londoni Royal Society, a bécsi akadémia, az olasz Academia dei Lincei és a magyar tudományos akadémia. A szinképelemzés fölfedezése után K. az elektromoság és mánességre nézve tett vizsgálatokat, melyeket több értekezésben közzé is tett. 1870. a berlini egyetem igen kedvező feltételek mellett meghítta, K. azonban visszautasította e meghivást. Végre 1875. elfogadta a megújított meghivást és Berlinbe költözött át, hol a szilárd és folyékony testek mekanikáját, a melegség, a fény, az elektromosság és mágnesség elméletét adta elő, továbbá válogatott fejezeteket a hidrodinamikából, az elekrodinamikából és optikából. Utolsó előadásait az 1885-86. téli félévben tartotta, azóta sokszor hirdetett ugyan, de nem tartott már előadást. Nevezetesebb munkái: Untersuchungen über das Sonnenspektrum und die Spaktren chemischer Elemente (Abhandlungen der Berliner Akadémie 1861); Vorlesungen über mathematische Physik (Lipcse 1867, 3. kiad. 1883); Gesammte Abhandlungen (u. o. 1882); Über den Durchgang eines elektrischen Stroms durch eine Ebene, besonders eine kreisförmige (Pogg. Ann. LXIV. 1845 és LXVII. 1846); Bestimmung dess Constanten, van welchem die Intensität inducirter elektr. Ströme abhängt (u. o. LXXVI. 1849); Auflösung d. Gleichung auf welche die Untersuchung der lineran Vertheilung der galvanischen Strömung führt (u. o. LXXII. 1847); Formeln für d. Intensität d. galvanischen Ströme in Systemen, d. theilweise aus nicht linearen Leitern bestehen (u. o. LXXV. 1848); Über d. Schwingungen einer kreisförmingen elastischen Scheibe (u. o. LXXXI. 1850, Crelle"s Journ. XL.); Über d. inducirten Magnetismus eines unbegrenzten Cylinders von weichem Eisen (Crelle"s Journ. XLVIII. 1854); Über die Bewegung der Elektricität in Leitern (Pogg. Ann. CII. 1857); Über einen Satz der mechanischen Wärmetheorie und einige Anwendungen derselben (u. o. CIII. 1858); Über die Spannung des Wasserdampfs bei Temperaturen, d. dem Eispunkt nahe sind (u. o. CIII. 1858); Über d. Spannung d. Dampfes von mischungen aus Wasser und Schwefelsäure (u. o. CIV. 1858) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon