Kirchmann

Gyula, német filozofia és politikai iró, szül. Schafstädtben 1802 nov. 5., megh. Berlinben 1884 okt. 20. Először a birói pályán működött, 1848. képviselő lett, s már akkor kezdődtek surlódásai az államhatalommal, melyek végre azzal végződtek, hogy nyugdíj nélkül hivatalvesztésre itélték 1867. Azóta mint iró és képviselő volt tevékeny. Több jogi munkát irt, a többi közt a nagy feltünést keltő művet. Die Werthlosigkeit der Juriprundenz als Wissenschaft; 1864. fellépett mint filozofiai iró A tudás filozofiája címü művével, majd 1865. a lélek halhatatlanságáról irt. 1868. pedig esztetikát adott ki 2 kötetben. De fölötte nagy szolgálatot tett a filozofiának filozofiai könyvtárával (Philosophische Bibliothek), melyet 1868. indított meg, s amelynek néhány száz kötetében az ó- és újkor több filozofusának művei eredetiben és fordításban (nem mindig kifogástalanok) jelentek meg. Ebben jelent meg K.-nak egyik vegyes műve: Die Lehre von Wissen als Eileitung in das Studium der Philosophie (4. kiad. 1886). K. a maga rendszerét realizmusnak nevezte.

Forrás: Pallas Nagylexikon