Kirográf

(lat. cyrographum). Az oklevéltanban (diplomatica) előforduló oklevél-név. Ily oklevelek akkor adattak ki, midőn egyidejüleg több hiteles példányban való kiállításuk vált szükségessé. Elvágott oklevelek (cyrographum, literae per alphabetum incisae), váltók ezek s hazánkban már a XII. sz.-ban előfordulnak, s céljok volt a hamisítások megtörténtét megnehezíteni. Különböző eljárást követtek; az oklevél-példányokat legtöbbször ugyanegy hártyára irták, s a példányok közt levő tiszta pergamenre az ábécé kezdő betüit (ABC) jegyezték. Ezt a tiszta s csakis eme kezdőbetükkel ellátott hártyarészt azután közepén kettémetszették olyformán, hogy a kettémetszett betük felső része [ÁBRA] az első példányon alul volt látható, a kettémetszett betük alsó része [ÁBRA] pedig a második példányon felül esett. Néha az ábécé több betüje szolgált ily célra, máskor ismét maga a K. szó jegyeztetett a pergamenre. Előfordult az is, hogy az oklevelek két példányban nem egymás alá, - miként hazánkban rendszerint szokásos volt - hanem egymás mellé voltak irva. A két szöveg közé pedig egész hosszu mondatot irtak, s ha ez a hártya irás-olalára rá nem fért, folytatták azt a hátlapon is, a betük közepén, aztán a hártyát elvágták. Ilyformán szükség esetén a két példányt összeilleszteni s az egyezésből azok hiteles voltát megállapítani lehetett. Volt különben olyan eset is, hogy az oklevél szövege szerint cyrographumnak nevezi magát, anélkül, hogy oklevél-pár kiadásának szüksége felmerült volna (p. egyszerü adományozásnál); ily esetben a K. egyszerüen csak oklevelet jelent.

Forrás: Pallas Nagylexikon