Kirohanás

hadállást, különösen sáncot vagy várat védő hadi erő egyes csapatainak vagy seregrészeinek a támadásra való előnyomulása, mely célból a hadállásból kijön. Különösen a sáncokért és várakért vívott harcoknak a K.-ok a védelemnek leghathatósabb hadműveletei, melyeknek célja; az ostromló ellenséget fárasztó, sok csapatot igénybevevő biztosító szolgálat teljesítésére kényszeríteni, a vár környékéből élelmiszereket a várba szállítani, az ostromló fél által készített ostromló műveket elrontani, az ezekben talált lövegeket és lőszereket hasznavehetetlenné tenni stb. A K. annál sikeresebb, minél váratlanabbul indíttatik meg és minél gyorsabban és határozottabban történik az előnyomulás. Minden csapatot bizonyos feladat megoldásával biznak meg; amint ezt megtette, késedelmezés nélkül visszavezetendő, amiről az összes legénység már előre értesítendő, nehogy a visszavonulást legyőzetésének tekintse, ami önérzetét s ezzel katonai értékét apasztaná. Néha a vár vagy hadállás parancsnoka, ha a védelem sikeres folytatását már lehetetlennek tartja, az alája rendelt hadierőkkel az erődítésekből azért rohan ki, hogy az ellenség sorain át csapatait vagy legalább azok nagy részét a hadifogságba való jutástól megmentse; az ily K.-t tekintették mindig a várvédelem legméltóbb befejezésének. A vívásnál a K. (franc. passe) az a támadás, mely a jobb lábban való gyors előrelépéssel s az ezzel egyidejüleg intézett vágással vagy szúrással hajtatik végre.

Forrás: Pallas Nagylexikon