(expropriatio). A tulajdonjog fogalmánál fogva a tulajdonos
a tulajdonát képező dologgal és pedig ugy annak állagával, mint
haszonvételeivel korlátlanul szabadon rendelkezhetik s abból minden mást
kizárhat. A tulajdonjognak ezt a feltétlenségét korlátolja a K., amelynek
erejénél fogva valamely dolgot a tulajdonostól annak akarata ellenére is el
lehet venni. A közérdek ezt néha elkerülhetetlenné teheti s ez a közérdeknek
elsőbbsége a magánérdek fölött képezi a K.-nak jogi igazolását. De éppen azért,
mert a K. kétségtelenül a magánjognak sérelme s a magánjognak a közérdeknek
feláldozása, a jogbiztonság a K.-nak törvény által való szabályozását követeli,
mely szabályozásnál a jogállamnak két főszempontot kell szem előtt tartani.
Először, hogy K. csak akkor engedtessék meg, ha azt a közérdek követeli,
másodszor hagy a K. a magánjognak lehető kiméletével történjék s az elkobzott
magánjogért a tulajdonos kártalaníttassék. Hazánkban a K.-t elősször az 1868.
évi LV. t.-c., Budapestre nézve az 1868. LVI. t.-c. szabályozta, melyek helyébe
később az 1881. XLI. t.-c. lépett. A törvény szerint K.-nak csak közérdekből és
ebből is csak a törvény által taxitive felsorolt esetekben van helye. Ilyen
esetek p. közutak, közhidak, vasutak építése, folyóvizek szabályozása, mocsarak
lecsapolása, árviz elleni védelem, távirdák, állami épületek s intézetek
felállítása, hadi erődítések; községekben új utcák, terek, viz-, gázvezetékek
létesítése; még tovább terjed a K.-jog törvényhatósági joggal felruházott és 10
ezernél több lakossal biró rendezett tanácsu városokban s még tovább Budapest
szék- és főváros területén; amott jelesül utcák és közterek szabályozására,
közegészségügyi, forgalmi, kereskedelmi és közbiztonsági, Budapesten ezeken
felül még közművelődési, szépítési v. bármely más közcélre szolgáló középületek
és intézetek létesítésére, nagyobbítására, berendezésére. A K.-jogot a
kereskedelmi, illetőleg a földmívelési miniszter engedélyezi. Tárgyát csak
ingatlan dolog képezheti, de a K.-t sem az ingatlannak, sem a tulajdonosnak
minősége nem akadályozhatja. A K. célja v. a tulajdonjognak v. az ingatlan
ideiglenes használatának megszerzése. A tulajdonjog megszerzése mindig
tehermentesen, tehát az ingatlanon fekvő terhek elenyésztetésével történik. A
K.-t valódi és teljes kártalanítás mellett kell eszközölni. Számításba veendő
tehát nemcsak a kisajátított ingatlannak értéke, hanem a K. folytán a
tulajdonosnak okozott s a törvényben körülirt egyéb értékveszteség és
költségtöbblet. A kártalanítást rendszerint készpénzben kell kifizetni. A K.-i
eljárásra, mely a K.-ra jogosított által a törvény rendeleteinek megfelelően
készítendő K.-i terv alapján történik, a közigazgatási hatóság, jelesül az
illetékes közigazgatási bizottság kebeléből alakítandó bizottság, melynek
határozatai ellen a miniszterhez lehet felfolyamodni, a kártalanítási eljárásra
a birtokbiróságot képező kir. törvényszék illetékes. Egyezség hiányában a
kártalanítási összeg becslési eljárás útján állapítandó meg. A kir. törvényszék
határozatai ellen a kir. táblához és a m. k. Kuriához, két foku felebbezésnek
van helye, a kézbesítést követő 8 nap alatt. A K.-ra jogosult a kártalanítási
határozat jogerőre emelkedése után lép birtokba, melyben őt az illetékes
közigazgatási hatóság megvédeni tartozik, viszont a kártalanítási összeget 15
nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles lefizetni. A K.-i eljárással járó
költségeket a kisajátító viseli. Az ideiglenes K. tartama a tulajdonos
beleegyezése nélkül 3 éven tul nem terjedhet. A kártalanítást itt évi haszonbér
képezi, melyhez az ideiglenes használat megszüntével esetleg mutatkozó
értékcsökkenésért adandó kártérítés járul. Ez a törvény azokban az esetekben,
melyekben a K. oly vállalatok v. munkálatok céljaira történik, amelyek a magyar
korona országainak közös, tehát Horvátországra is kiterjedő törvényhozásának v.
kormányának vannak fentartva, Horvátországra is érvényes. V. ö. Melha K., A
kisajátításról (Budapest 1889); Csuka S., Vasútkisajátítási kézikönyv (u. o.
1875). L. még Erdei kisajátítási jog.
Forrás: Pallas Nagylexikon