Kisebbség

(minoritas), valamely dolognak v. mennyiségnek felénél kisebb része, avagy mennyiség, mely a másikhoz viszonyítva, ennél kevesebb egységből áll. A mai alkotmányos államokban, miután a közhatalom a polgárok részesedésével kezeltetik, a többség és K. kérdése különös politikai jelentőségre emelkedett. A választásoknál, szavazásnál, határozásnál a többség a polgárok vagyis a jogosultak összességének helyébe lép; a többség határozata, mint közakarat jelentkezik és igy az államhatalom kezelésére öntő befolyással bir. A K. pedig, ámbár szabadon használhatja az alkotmányos eszközöket (sajtó, diskusszió szabadsága, egyesületi, gyülekezeti jog), hogy álláspontjának a többséget megszerezze, de mig ez tényleg be nem következik, véleményét a közügyekben nem érvénesítheti, a többség akaratának alárendelt és az országgyülésen esetleg kellő képviseletre nem talál. Ezeket elkerülendő, több elmélettel találkozunk a kisebbségi képviselet érdekében. Igy a francia Considérant szerint minden párt, számarányának megfelelően, külön választana képviselőket; Gart Marschal javaslata oda irányul, hogy a kerület több képviselőt választ, de a választó szavazatait egy jelöltre is adhatja (kumulativ választás); lajstromos szavazásnál a kerület több képviselőt választ és a választó ezek számának megfelelően több jelöltre adja szavazatát; korlátolt lajstromos szavazás, melynél a kerület p. 5 képviselőt küld, de a választó csak 3-4 jelöltre szavazhat; elméletben számos hive van az angol Hare-féle rendszernek, mely a népképviselet egységét veszi kiindulási pontul és a választás nem helyi, hanem személyi kerületek szerint történnék, a választók az ország bármelyik jelöltjére szavazhatnának; pártolja ezt különösen Stuart Mill, azzal a megtoldással, hogy a szavazatok mérlegeltessenek is, magasabb műveltség több szavazattal birjon (többes szavazat).

Forrás: Pallas Nagylexikon