Kisfaludy-társaság

Kisfaludy Károly halálakor barátai s tisztelői közül tizen, ezek során Vörösmarty, Bajza, Schedel, Bártfay, arra a célra egyesültek, hogy neki szerény emléket állítsanak. Munkái e célra tiz kötetben kiadatván, ezek bejött ára az emlék elkészíttetésére fordíttatott; időközben a nemzeti muzeum felépülvén s az emléknek itt biztos helye s gondviselése lévén, az emlékre begyült 10,500 frtból fenmaradt 4475 rt, mely eredetileg annak fentartására volt szánva, az emléktársaság e szerény összeget egy a márványnál is maradandóbb emlékre határozta fordítani, oly módon, hogy Kisaludy Károly nevét viselő szépirodalmi társaságot alkosson s a megmaradt és e célra még gyüjtendő pénz kamataiból évenkint széptani és költészeti dolgozatok díjaztassanak. A hazafias közönség meleg részvéttel fogata és kisérte a társaság e vállalatát. A társaság 1837-ben megalakulván, Fáy Andrást választotta igazgatójává, Tóth Lőrincet jegyzőjéve, 16 első tagjai pedig a következők lettek: Bajza József, Bártfay László, Csató Pál, Czuczor Gergely, Dessewffy Aurél gr., Helmeczy Mihály, Jósika Miklós báró, Schedel (Toldy) Ferenc, Stettner (Zádor) György, Szalay László, Szenvey József, Szontagh Gusztáv és Vörösmarty Mihály. A kis, de évről évre gyarapodó társaság, melynek éltető és mozgató szelleme kezdete óta főképen Toldy (Schedel) Ferenc volt, szerény jutalmai tárgyául a költészet elméletét és történetét illető feladásokat, szépirodalmi művek többféle, különösen pedig elhanyagolt és serkentésre váró nemzeti és művészi fordításokat tűzött ki s a jó eredmények bizonyították, hogy a pályázókat nem annyira a csekély pénzbeli jutalmak, mint nemesebb becsvágy s a társaság törekvéseit méltányló hazafiság buzdították. Feladatául tekintette továbbá a társaság évkönyveket kiadni, szépirodalmi tartalommal, melyben a közönségnek beszámolt egy-egy évi működéséről. Havi gyülésein kivül, hol felolvasások tartattak, rendezett ünnepélyes közgyüléseket is, rendesen febr. 6., mint Kisfaludy Károly születése napján, melyeken nagy és díszes hallgatóság jelenlétében a pályafeladatok s jutalmak kihirdettek, az irodalom állapotára s azt illető kérdésekre vonatkozó tartalmas elnöki beszédek s egyéb tanulságos és mulattató felolvasások, elhunyt tagok felett emlékbeszédek olvastattak. A széptani s költői pályadíjakra, az irodalom minden fajaira s nemeire kiterjedő kérdésekre és feladatokra beérkezett versenyző művek már a társaság e zsenge korában bizonyították, hogy ez már fennállása első éveiben erős hatással volt új, részben akkorig egészen ismeretlen erők és tehetségek buzdítására. Az 1841-ik évvel kezdődik a társaság gazdagabb eredményü élete, midőn a fáradhatatlan Schedel annak tágítását, szabályozását s szabályainak ehhez mért változtatását indítványozta. Ettől fogva a Kisfaludy-társaság «magyar szépirodalmi intézet» melléknevet vett föl. A tagok pártoló, azaz évenként 4 frt segélypénz vagy egyszersmindenkorra 50 frtot fizető és munkás vagy rendes (iró, a szépirodalmat művelő) tagokra oszlottak fel. Az eddigi pályázatok fentartása mellett megkezdődött a társaság nagyobbszerü szépirodalmi munkássága, mely különösen görög, latin, angol és francia szépműtani remekirók jeles fordításában jelentkezett. A társaság megindította az Évlapok kiadását és Kisfaludy Károly minden munkáinak második kiadását Schedel szerkesztése alatt. Megpendítette Szépirodalmi Szemle c. folyóirat és Széptani remekirók gyüjteményének későbben életbe léptetett kiadása is. Ez évben kezdte meg a társasság, az irodalom egyik nagy szükségén segíteni óhajtva, Nagy Károly pártoló tag indítványára és Nagy Ignác szerkesztése alatt a Külföldi Regénytár kiadását; eszközöltetett továbbá Kisfaludy Károly munkáinak új, válogatott kiadása és elhatároztatott annak 4. díszes kiadás 1500 példányban. Pártolása alá vette a társaság a Schedel által megindított Nemzeti Könyvtárt is. Ily buzgó és sikerdús működés mindinkább jelentékeny tényezővé emelte a társaságot a magyar szépirodalomban s növelte népszerüségét. Alapszabályai legfelsőbb helyen megerősítettek, József nádor elfogadta a pártfogóságot, melyre felkéretett, a tagok száma 40-ben határoztatott meg. A társaság életének e szakában legnevezetesebb esemény volt Arany János (l. o.) felfedezése, ki Elveszett alkotmány címü pályamunkájával egy hazai tárgyu víg eposzra kitűzött jutalmat nyerte el 1845. A rendes pályadíjakon kivül két új, rendkivüli jutalom is alapíttatott ez években: a Marczibányi Lajosnéé és Császár Ferencé. A nemzeti szinház 1844 febr. 6. Kisfaludy-ünnepélyt rendezett a társaság javára, melyhez Garay készítette a Magyar szinészet apotheózise címü előjátékot. A Külföldi regénytár első folyama 24 kötetben befejeztetett s az új folyamból is 10 kötet jelent meg. A társaság megindította a Népdalok és Népmondák gyüjteményét Erdélyi szerkesztése alatt, melyből 30 ívet meghaladó 2 kötet jött a közönség kezébe. Megindult társasági tagok szerkesztése alatt a régóta tervezett Szépirodalmi Szemle kritikai folyóirat is, melynek elveiért azonban a társaság nem vállalt felelősséget. Ezeken felül még egy rendkivüli fontos tárgy is foglalkoztatta a társaság, különösen Toldy Ferenc mindenre kiterjedő figyelmét, t. i. egy irójogi törvény indítványozása, melynek kidolgozott javaslata Szemere Bertalannak küldetett meg a pozsonyi országgyülésre, folyamodással kisérve. A követi tábla Szemere Bertalant bizta meg a véleményezéssel s az ez által módosított javaslat fel is terjesztetett Bécsbe szentesítés végett, de ezúttal siker nélkül.

Az 1848-49. szabadságharc s az erre bekövetkezett ostromállapot hosszabb időre felfüggesztette a szent törekvésü munkásságot. A társaság1848 február 6-án tartott 11-ik közülésével s az Évkönyvek 7-ik kötetével (1849) fejeztetik be a társaság ez első kora és az új folyam első kötete, mely azóta 28-ra szaporodott, csak 1868. jelenhetett meg, bár a társaság már 1862. megtarthatta 12-ik közülését. A társaság élén akkor Eötvös József báró elnökölt s a titkári széken Greguss Ágostot látjuk. Az új rendszer az egyesületek szabad működését akadályozván, a társaság a közbeeső időben üléseket nem tarthatott és e sivár korban csak egy-egy könyve emlékeztette még a hazát, hogy a K. létezik. Az ingerültség és a nemzet zsibbadtsága lassanként oszladozni kezdvén, a társaság elnöksége lépéseket tett, hogy megnyithassa megújult munkássága pályáját és felterjesztette alapszabályait 1853. A felelet négy évig késett és az elnökség 1858. megújított sürgetésekre arról értesült, hogy a társaság alapszabályai el nem fogadhatók és új alapszabályzati terv bemutatása kivántatik, melynek megvitatására, de csupán erre, gyülés tartása engedtetett. Ez megtörtént, de az ügy elpihent 1860-ig, midőn aztán ápril 6. a társaság további fennállása megengedtetett és a feléledt, de tagjaiban nagyon is megfogyatkozott intézet azon hó 24. tartá meg első ülését, melyen csak 10 helybeli tag volt látható. A társaság első gondja volt az üres helyeket betölteni sé 9 új tagot választott meg. A megújult társaság elhatározta egy évenkint 60 ívre menő, eredeti és fordított művekből álló Szépirodalmi könyvtár megindítását és e célra a hazafiak segélyét vette igénybe 4 frtos évi járulékokban, melyért az aláirók pártolói címet s illetményt kaptak. Tomori Anasztáz (l. o.) bőkezüsége folytán lehetővé tétetett, hogy a társaság Shakspere magyar kiadására is vállalkozzék. A 60 íves vállalat, legyőzve a kezdet nehézségeit, tettleg megindult s adott nagybecsü olvasmányokat és ezek során a legnevezetesebbek egyikét eddigi kiadványai között: Madách Imre Ember tragédiáját. A társaságnak hát újjászületése első évében ismét az a szerencséje jutott, mint előbb Arany Jánossal, hogy egy másik, eddig szintén ismeretlen költő nagyságot mutatott be.

1866 óta Eötvös József br. visszalépése után, Kemény Zsigmond br. lett a társaság elnöke, Toldy Ferenc pedig másodelnöke. A társaság érezve, hogy erejét gyarapítani s működését fokozni kell, hozzá látott szervezete kor- és célszerü átalakításához, új alapszabályokat dolgozott ki, s tagjai számát 40-ről 50-re emelte. A társaság figyelmét fordította azonban a világirodalom ugy régi, mint újabbkori remekeinek művészi átültetésére, s a költészet különféle ágai elméletének s történeteinek alapos kidolgoztatására, s ily nagy célok mellett inkább csak mellékes dolgoknak tekintette a divatos mulattató felolvasásokat havi ülésein, s ezeknek is komolyabb és tanulságosabb tartalmat igyekezett adni. A műfordítások tömege folyton szaporodott. A Shakspere-kiadás folytattatott, s

Tomory Anasztáz nemes ajánlata lehetővé tette a teljes shaksperei szinmű-fordításhoz még egy kötet csatolását, melynek feladata a nagy brit költő működésének jellemzése által a magyar olvasót műveinek átérzésében segíteni. Elhatározta a társaság Moliere részben már kiadott műveinek kiegészítését, mely vállalatnál a fordítói munka-díjazását a N. szinház vállalta magára. Megindította a spanyol szinműtárt is Calderon és Moreto drámáival, Győry fordításában. A K. ez évben kiterjesztette figyelmét a költészeten kivül a szépművészetek egyéb ágaira, a zenére s festészetre is, tagjai közé vette Keleti Gusztávot, a festőművészt, ki értekezést tartott a közképtárakról s Markó Károly festőről; Bartalus Istvánt, a zeneművészt, kinek Magyar Orfeuszát kiadni segítette s pártfogása alá vette stb., s később néhány jeles szinészt, s egy kitünő országgyülési szónokot is. 1871 febr. 2. elvesztette a társaság második elnökét, egyik legfőbb díszét s büszkeségét, Eötvös József bárót, kinek helyébe, mint a társaság harmadik elnöke, Kemény Zsigmond báró, egy másik irodalmi nagyság lépett, ki azonban ekkor már betegeskedni kezdett, szép hivatala viselésére képtelenné lett, s 1875 dec. 22. el is hunyt. Helyét már 1872. Toldy Ferenc, a társaság legérdemesebb veteránja foglalta el, de ez is, már Keményt megelőzőleg, itt hagyta az őt oly igen megillető szépirodalmi trónt. Utána következett a hosszasabb távollét után hazájába visszatért Lukács Móric, ki már az 1876-jiki nagygyülésen elnökölt, s azontul egész szeretettel és odaadással tette magáévá a társaság szellemi és anyagi ügyeit s érdeketi azon négy éven át, melyet e célre áldozott. Oldalánál Gyulai Pál folytatta a másodelnökséget, melyet már Toldy mellett is viselt. Ennyi gyász mellett sok öröme is volt a társaságnak munkálkodása sikeres eredményeiben. Már az 1872-iki közgyülésnek jutott a szerencse kihirdethetni, hogy Shakspere összes műveinek fordítása elkészült, bár csak az 1878. évre jelenhetett meg nyomtatásban 18 kötetben. Lukács Móric elnök s Gyulai Pál alelnök és Greguss Ágost főtitkár mellett a taggá választott Beöthy Zsolt választatott meg a lemondott Tóth Kálmán helyébe másodtitkárrá, ki azután, Greguss halálával, a főtitkári székre jutván, a társaság utóbbi életében fontos tényező lett. A személyzetben történt nagy veszteségek dacára az irodalmi munkásság sem eredetiben, sem fordításban nem csökkent, sőt a műfordítások száma jelentékenyen növekedett. A pártoló tagok illetményeinek új s bővebb folyama indult meg, mely már nem csupán szépirodalmi, hanem széptani és irodalomtörténeti műveket is adott. Az ez ügyet intéző bizottságba az alapító tagokból is választattak nagy műveltségü hazafiak: Csengery Antal, Károlyi Tibor gróf, Kemény János br., Szontagh Pál és Wahrmann Mór, az elnökséget pedig Majláth György országbiró vállalta el. A hetvenes évtized végén újból foglalkozott a társaság alapszabályai célszerü, a változott viszonyokhoz alkalmazott módosításával, melyeket a király 1878 jul. 29. helyben hagyott, s melyek szerint a külső v. levelező tagok száma 20-ra emeltetett s e helyek be is töltettek. Megújított figyelmet fordított a társaság az irói tulajdonjogról készített törvényjavaslat sürgetésére is. E módosított alapszabályok uralma alatt, régibb tapasztalások s ügyismeret szilárd alapján kezdődött meg Gyulai Pál máig is tartó erélyes kormánya, melyben csak az a változás történt azóta, hogy az elhalt s a társaság javára nagy alapítványt tevő Greguss Ágost másodelnök helyére Szász Károlyt, s a szintén korán elhalt Csiky Gergely másodtitkár helyére Vargha Gyulát választották meg. Ez időtől fogva a társaság ülései, melyek hallgató közönsége már el nem fért az akadémia palotájában e célra kijelölt u. n. Kisfaludy-teremben, az akadémia testvéri szeretetéből ennek rendes üléstermében tartottak (mint a Petőfi-társaság felolvasó ülései is), s ezáltal díszben és kényelemben sokat nyertek.

A társaság életének egész sorozatot képező, magára, vendégeire és olvasóira emelve, buzdítva ható, s lelkesítő mozzanatai voltak a kegyeletnek amaz ünnepei s nyilatkozatai, melyeket időről-időre rendezett elnökei és tagjai tiszteletére, milyenek a Toldy irói aranyünnepe 1871 nov. 12. és síremlékének felavató ünnepe. 1880 okt. 3. a Kisfaludy Károyl halála napjának félszázados évfordulóján tartott ünnep; Arany-, Jósika-ünnepélyek 1883 okt. 28. és 1894 máj. 5., azok a küldöttségek, melyekkel a magyr irók születéshelyein rendezett emlékünnepeket, szobor- és emléktábla-leleplezéseket megkereste s magát szónokai által képviseltette. Ily alkalmak voltak: Széchenyi István gr., Deák F., Eötvös J. br., Arany J., Petőfi Sándor budapesti emlékeinek s a győri Kisfaludy-szobornak leleplezése, a Katona József-ünnepély Kecskeméten, a Bessenyey-emlékünnep Berettyóújfaluban, a Vas vmegye által rendezett Berzsenyi-ünnepély, a Dugonics-ünnep Szegeden, a Vitkovich-emlékünnep Egerben, Frankenburg Adolf ünnepe Sopronban, a Horváth Mihály-ünnepély Szegeden, a Szilágyi István jubileuma Mármaros-Szigeten, a hamvai Tompa-ünnep, a csekei Kölcsey-ünnep, a Virág Benedek sírjánál volt hódolat, a Garay János szegszárdi, Kisfaludy Károly téthi, Kriza János nagy-ajtai, Dux Adolf pozsonyi, Fábián Gábor aradi, Czuczor Gergely andói, Szigligeti Ede nagyváradi szülőházaira márványtáblák és feliratok beillesztése, Tóth Lőrincnek, a társaság legrégibb élő tagjának s a társaság első jegyzőjének 50 éves irói jubileuma 1882 máj. 12-én s 50 éves tagsági jubileuma 1891 dec. 9-én; s legutóbb 1893-ban a társaság elnökének, Gyulay Pálnak 50 éves irói jubileuma, melyen ő a Szent István-rend keresztjével diszíttetett stb. Mindez alkalmakkal nem hiányoznak az ünnepi beszédek, lakomák és áldomások.

A K.-nak ma 394 alapítója van, vagyona 131,000 forintot tulhalad, s 1894. is 4277 frttal gyarapodott. Az 1860 előtt tett alapítványok 50, az 1860 után tettek 100 frtosak; nagyobb alapítók: Arany János 100 arannyal, Baron Benedek 3000 frttal, Bezerédj Istvánné 1100 frttal, Bulyovszky Gyuláné 2000 frttal, Csengery Antal 500, Daray Imre 500, Deville János 300 frttal, Eötvös József báró 200 arannyal s ismét 2000 forinttal, Harkányi Fülöp 1000, Jókai Mór 1000, Jósika Samu báró 360, Kajdacsy István 2000, Kasselik Jenő 5000, Kemény Zsigmond hagyatéka 400, Krick Mária 500, Lukács Móric 10,000, Schossberger Vilmos 400, Stein Nátán 1000 frttal, Szecskay Kornél 50 arannyal, Széher Mihály 5000, Szigligeti Ede 300, Tárkányi Béla 300, Toldy F. 400, Tomor Anasztáz 500, Wahrmann Mór 1200, Zichy Géza gr. 500, Zsivora Gy. 900, Ziska Julia 600 frttal, a pesti első hazai takarékpénztár évenkint 200 frttal. Ezekhez járul Greguss Ágost és neje közös végrendeletében foglalt 25,000 frt alapítvány külön meghatározott díjazásra. V. ö. Kisf. társ. Évkönyvei, I-VII. első folyam, I-XXVIII. újabb folyam.

Forrás: Pallas Nagylexikon