Kislelküség

annak a tulajdonsága, aki magát kevesebbre becsüli mint amennyit ér; ellentéte a nagy lélek, aki nagyra tartja magát, de annyit ér is. Szépen jellemzi Aristoteles e két jellemet az etikában. (V. ö. Platon- és Aristoteles-szemelvények, kiadta Alexander Bernát.) A kislelkü nem gyáva, de esetleg hátrál, mert alábecsüli erejét, elveszti bátorságát; a balsors leveri, mert nem bizik magában.

Forrás: Pallas Nagylexikon