Kitagadás

(exheredatio), a szükségörökösnek a törvényes osztályrészből kizárása az örökhagyó által. Az Országbirói Ért. 7. §-a szerint K.-nak a HK.IR. 52. és 53. címeiben meghatározott esetekben, vagyis azokban az esetekben van helye, melyekben előbbi jogunk szerint az atya fiát s viszont a fiu atyját az ősi javak felosztására kényszeríthette. Jelesül a szülő kitagadhatja gyermekét, aki. 1. ellene terhes s nevezetes méltatlanságot követett el; 2. ellene bűnvádi feljelentést tett a felségsértés és hűtlenség eseteinek kivételével; 3. szüleinek életére tört; 4. a szülő akarata ellenére gonosz emberekkel cimboráskodott s tékozolt; 5. fogságba esett atyját, midőn tehette volna, ki nem váltotta v. érte kezeskedni vonakodott. Viszont a gyermek kitagadhatja szülőjét: 1. tékozlás; 2. a vagyonnak pusztítása miatt; 3. ha a szülő őt igazságos ok nélkül gonoszul és kegyetlenül megfenyítette; 4. ha őt a törvényes kornak betöltése után házasságra lépni nem engedte; 5. ha őt vétkezni kényszerítette.

Forrás: Pallas Nagylexikon