Kitérés
(lat. digressio, egressio; gör. parekbazis), a
stilisztikában néhány felvilágosító szó, melyet az előadás menetébe egy szóba
került tárgyról mellesleg közbeszövünk. Alakjára nézve többnyire értelmező, v.
közbevetett mondat, vagy olykor több mondat is. K.-nek annyiban mondható, hogy
ily esetben a főtárgyról ideiglenesen másra fordul a beszéd. - K. a zenében kétféle,
v. harmoniai v. pedig alaki. A harmoniai K. egyik hangnemből a másikba való
áttérést jelenti s közönségesen modulációnak neveztetik, mit bővebben a
harmonia tudománya tárgyal. Az alaki K. pedig az, mikor valamely zenemű
alaphangulatából egy másikba K. történik, hogy aztán ismét visszatérjünk az
eredetihez. Az ily alaki K.-nek ugy dallamilag, mint kidolgozásilag mindig új
eszmékre, új formai s kisérleti hátterekre van szüksége.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|