Kiváltság
(privilegium), a szónak tágasabb értelmében minden kivételes
jog (jus singulare), minden eltérés a rendes v. közönséges jogtól (jus
generale, commune). A kivételes jog lehet kedvező (favorabile) vagy hátrányos
(odiosum) a szerint amint azoknak jogait, akiknek részére szól, a közönséges
joggal szemben kitágítja v. megszorítja. A kedvező K.-ot, ha mindenkire
kiterjed, aki a törvény által föltételezett állapotban van, jogkedvezménynek
(l. o.) nevezik. Szorosabb értelemben K.-on csak azt a kivételes jogot értjük,
mely bizonyos meghatározott személy, dolog v. követelés javára v. kárára (ez
utóbbi esetben u. n. privilegium odiosum) kivételt tesz a közönséges jog alól.
A személyre szóló K. privilegium personae; a dologra v. követelésre szóló K.
privilegium rei. A K. lehet igenleges (P. affirmativum) a. m. bizonyos, másokat
nem illető előjog, vagy nemleges (P. negativum vagy immunitás), azaz mentesség
a nem kiváltságolt állampolgárokat terhelő valamely kötelesség alól; adható
továbbá ingyen (P. gratuitum) v. bizonyos ellenszolgáltatás mellett (P.
oncrosum). A jogkedvezmények a tárgyilagos jognak, a szorosabb értelemben vett
K.-ok ellenben csak alanyjogoknak képezik forrását.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|