1. Gábor, 1848-iki évi fölmívelési s ipar- és kereskedelmi
miniszter, szül. Pesten 1804 nov. 18., megh. Szegeden 1866 aug. 3. Atyja cseh
eredetü katonatiszt, ki érdemeiért nemességet nyert, s magyar leányt vett nőül
a Babarczy-családból. Pesten végezte iskoláit; 1824. tette le az ügyvédi
vizsgálatot s ugyanazon évben Csongrád vmegye tiszteletbeli aljegyzőjévé, 1825.
pedig már fizetéses törvényszéki ülnökévé neveztetet ki. Az 1832-1836-iki,
1840-iki és 1844-iki nevezetes országgyüléseken már jelen volt s az ifjukor
nemes hevével, de egyszersmind egy érett férfi komolyságával képviselte
megyéjét. Deák Ferenc mellett mindig ennek egyik leghivebb barátja, a
legjelesebb, legbefolyásosabb vezértagok s legelragadóbb szónokok egyike volt,
ki minden ellenzéki kérdésben kimerítő szónoklatokat s ugy a meddő, de nem
mellőzhető sérelmi politika lélekfárasztó küzdelmeiben hősies részt vett, mint
a haladási kérdésekben a felvilágosodás fáklyáját hatalmasan lobogtatta. Ő volt
már az 1840-iki gyülésen az u. n. «záradékok» vagy Clausulák, ezen védbástyák
óvatos építőmestere, melyekbe a szorongatott ellenzék léptenkint visszavonult,
s ekkor csinálta róla valamely versfaragó kanonok az epigrammot: Klauzal
clausulae nomen et omen habet. Az 1840. V. t.-c.-ben a büntetőtörvénykönyvi
javaslat elkészítésére kiküldött országos bizottmánynak ő is tagjává
választatott s annak munkálkodásában Pesten folytonos buzgó részt vett. 1848
tavaszán, a márciusi nagy napok után részt vett Nyáry Pál és Rottenbiller Lipót
társaságában, a mindinkább elmérgesedő mozgalmak mérséklő vezérletében, s arra
használta föl szava s bölcs tanácsai erejét, hogy a felzavart áradat dúlásai a
törvényesség medrén tul ne csapongjanak. Batthyány Lajos minisztériumában
kénytelen volt az egyesült földmívelési-, ipar- és kereskedelmi tárcát
elvállalni, hol a minisztertanácsban mindig a mérsékeltebb, a végső szakadást
megelőzni törekvő, békéltető irányt követte. Midőn az események az ellenkező
irányt emelték tulsúlyra, K. gyengélkedő egészsége miatt is, mely a munkaterhet
s izgalmakat el nem birta, teljesen visszavonult a politika teréről. De az
1860-iki országgyülésen mint Szeged képviselője még is részt vett. Szegeden
temettetett el, hol róla egy tér is neveztetik, az általa annyi fénnyel
képviselt nagy alföldi város hálájának emlékeül. Pestnek szintén egyik utcája
viseli nevét.
2. K. Imre, gazda, szül. Szegeden 1799 jan. 11., megh. Bécsben
1847 márc. 5. Az előbbinek bátyja. A nagyváradi nemesi konviktusban nyert
neveltetése után a magyar kir. udvari kancelláriánál lépett hivatalba s ott
Károlyi Lajos gróffal ismerkedett meg, ki terjedelmes uradalmi kormányzását
K.-ra bizta. Habár K. az összes grófi uradalmakat lehetőleg gondozta is, mégis
kiváló előszeretettel foglalkozott a tótmegyeri uradalommal (Nyitra), hol
állandó lakása volt, és hol a kedvező helyzet az újításoknak biztos sikert
igért. Ő szerezte meg e szép uradalomnak azt az osztatlan, a bel- és külföldön
elismert hirnevet, melyet mai napig is megtartott. 1838. Rohoncra (Vas) tette
át lakását és ott gazdasági tanintézetet alapított. Sajnos, hogy a
nagyfontosságu hivatást teljesítő intézmény, melynek egyik kiváló érdeme volt,
hogy az oktatás, az akkoriban hazánkban fennálló két másik gazdaképző
intézettől, a keszthelyi Georgicon s a magyar-óvári főhercegi intézettől
eltérőleg, magyar nyelven folyt, rövid másfél év alatt megszünt. K. ekkor a
magánéletbe vonult vissza. Néhány évvel később azután Batthyány Gusztáv gróf
két vasvármegyei birtokát, a tarcsait s a borostyánkőit vette bérbe, azon
célzattal is, hogy a nagybirtokok bérrendszer útján való kezelésének
okszerüségét kimutassa. E vállalkozásában Egan Eduárddal szövetkezett, ki a bérletet
K. halála után is folytatta, sőt Borostyánkőt megvette. Utóbb Czilchert
Róberttel társulva, Mosony vármegyében, Oroszváron növénytenyésztő intézetet
alapított, melynek feladata volt, minden erre érdemes növényt nagyban termelni,
nemesíteni és eladás útján forgalomba hozni, vagyis a növénytermelési kisérleti
állomás eszméjét hazánkban K. már a negyvenes években tényleg megvalósította.
Önállóan megjelent munka ugyan nem maradt K. után, de a Gazdasági
Tudósításokban megjelent cikkei, melyek közül fontosabbak: Néhány tekintet
Magyarország földművelésére (1837); Juhászati tisztek és juhászati viszonyok
gróf Károlyi Lajos uradalmaiban (1838); Melyik jelenleg a legjövedelmezőbb
merinójuh s melyek tenyésztésének főelvei (1840); Saját jószágkezelés, haszonbér
és száztóli (1841) nagy elismeréssel találkoztak. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv I.
füz. 1879.
Forrás: Pallas Nagylexikon