Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Klauzál... ----

Magyar Magyar Német Német
Klauzál... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Klauzál

1. Gábor, 1848-iki évi fölmívelési s ipar- és kereskedelmi miniszter, szül. Pesten 1804 nov. 18., megh. Szegeden 1866 aug. 3. Atyja cseh eredetü katonatiszt, ki érdemeiért nemességet nyert, s magyar leányt vett nőül a Babarczy-családból. Pesten végezte iskoláit; 1824. tette le az ügyvédi vizsgálatot s ugyanazon évben Csongrád vmegye tiszteletbeli aljegyzőjévé, 1825. pedig már fizetéses törvényszéki ülnökévé neveztetet ki. Az 1832-1836-iki, 1840-iki és 1844-iki nevezetes országgyüléseken már jelen volt s az ifjukor nemes hevével, de egyszersmind egy érett férfi komolyságával képviselte megyéjét. Deák Ferenc mellett mindig ennek egyik leghivebb barátja, a legjelesebb, legbefolyásosabb vezértagok s legelragadóbb szónokok egyike volt, ki minden ellenzéki kérdésben kimerítő szónoklatokat s ugy a meddő, de nem mellőzhető sérelmi politika lélekfárasztó küzdelmeiben hősies részt vett, mint a haladási kérdésekben a felvilágosodás fáklyáját hatalmasan lobogtatta. Ő volt már az 1840-iki gyülésen az u. n. «záradékok» vagy Clausulák, ezen védbástyák óvatos építőmestere, melyekbe a szorongatott ellenzék léptenkint visszavonult, s ekkor csinálta róla valamely versfaragó kanonok az epigrammot: Klauzal clausulae nomen et omen habet. Az 1840. V. t.-c.-ben a büntetőtörvénykönyvi javaslat elkészítésére kiküldött országos bizottmánynak ő is tagjává választatott s annak munkálkodásában Pesten folytonos buzgó részt vett. 1848 tavaszán, a márciusi nagy napok után részt vett Nyáry Pál és Rottenbiller Lipót társaságában, a mindinkább elmérgesedő mozgalmak mérséklő vezérletében, s arra használta föl szava s bölcs tanácsai erejét, hogy a felzavart áradat dúlásai a törvényesség medrén tul ne csapongjanak. Batthyány Lajos minisztériumában kénytelen volt az egyesült földmívelési-, ipar- és kereskedelmi tárcát elvállalni, hol a minisztertanácsban mindig a mérsékeltebb, a végső szakadást megelőzni törekvő, békéltető irányt követte. Midőn az események az ellenkező irányt emelték tulsúlyra, K. gyengélkedő egészsége miatt is, mely a munkaterhet s izgalmakat el nem birta, teljesen visszavonult a politika teréről. De az 1860-iki országgyülésen mint Szeged képviselője még is részt vett. Szegeden temettetett el, hol róla egy tér is neveztetik, az általa annyi fénnyel képviselt nagy alföldi város hálájának emlékeül. Pestnek szintén egyik utcája viseli nevét.

2. K. Imre, gazda, szül. Szegeden 1799 jan. 11., megh. Bécsben 1847 márc. 5. Az előbbinek bátyja. A nagyváradi nemesi konviktusban nyert neveltetése után a magyar kir. udvari kancelláriánál lépett hivatalba s ott Károlyi Lajos gróffal ismerkedett meg, ki terjedelmes uradalmi kormányzását K.-ra bizta. Habár K. az összes grófi uradalmakat lehetőleg gondozta is, mégis kiváló előszeretettel foglalkozott a tótmegyeri uradalommal (Nyitra), hol állandó lakása volt, és hol a kedvező helyzet az újításoknak biztos sikert igért. Ő szerezte meg e szép uradalomnak azt az osztatlan, a bel- és külföldön elismert hirnevet, melyet mai napig is megtartott. 1838. Rohoncra (Vas) tette át lakását és ott gazdasági tanintézetet alapított. Sajnos, hogy a nagyfontosságu hivatást teljesítő intézmény, melynek egyik kiváló érdeme volt, hogy az oktatás, az akkoriban hazánkban fennálló két másik gazdaképző intézettől, a keszthelyi Georgicon s a magyar-óvári főhercegi intézettől eltérőleg, magyar nyelven folyt, rövid másfél év alatt megszünt. K. ekkor a magánéletbe vonult vissza. Néhány évvel később azután Batthyány Gusztáv gróf két vasvármegyei birtokát, a tarcsait s a borostyánkőit vette bérbe, azon célzattal is, hogy a nagybirtokok bérrendszer útján való kezelésének okszerüségét kimutassa. E vállalkozásában Egan Eduárddal szövetkezett, ki a bérletet K. halála után is folytatta, sőt Borostyánkőt megvette. Utóbb Czilchert Róberttel társulva, Mosony vármegyében, Oroszváron növénytenyésztő intézetet alapított, melynek feladata volt, minden erre érdemes növényt nagyban termelni, nemesíteni és eladás útján forgalomba hozni, vagyis a növénytermelési kisérleti állomás eszméjét hazánkban K. már a negyvenes években tényleg megvalósította. Önállóan megjelent munka ugyan nem maradt K. után, de a Gazdasági Tudósításokban megjelent cikkei, melyek közül fontosabbak: Néhány tekintet Magyarország földművelésére (1837); Juhászati tisztek és juhászati viszonyok gróf Károlyi Lajos uradalmaiban (1838); Melyik jelenleg a legjövedelmezőbb merinójuh s melyek tenyésztésének főelvei (1840); Saját jószágkezelés, haszonbér és száztóli (1841) nagy elismeréssel találkoztak. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv I. füz. 1879.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is