Kléber

János Baptiste, francia tábornok, szül. Strassburgban 1753 márc. 9., megöletett Kairóban 1800 márc. 20. 1769. Párisba jött, hogy az építészetben kiképezze magát, majd egy bajor nemes ajánlata folytán a müncheni katonaiskolába került s 1776. az osztrák seregbe lépett, melyből azonban már 1783. kilépett. Ekkor Belfortban mint építészeti felügyelő kapott állást. A francia forradalom kitörésekor egy önkéntes ezredbe lépett, s már 1793-ban mainz védelmezésében a poroszok ellenében annyira kitünt, hogy Custine dandártábornokká nevezte ki. Mainz feladása után (1793 jul. 22). Custine-nel együtt őt is elfogták, azonban a forradalmi törvényszék felmentette s Vendéebe küldötte. Itt több győzelmet aratott ugyan és Nantest is hatalmába kerítette, de mert a jakobinusok vérengzéseit elitélni merte, újból magára vonta a jakobinusok haragját, akik állásáról elmozdították. 1794 elején újra állást kapott, még peddig az északi seregben; harcolt Fleurusnél, bevette Maastrichtet és Mainz ostromához fogott, 1795-ben Jourdan előnyomuló hadtestének bal szárnyát vezényelte és Frankfurtb hatolt. A direktorium ármánykodásai miatt visszavonult a seregtől és 1796-98-ig Párisban tartózkodott. Ekkor Bonaparte egyiptomi seregéhez került és különösen a sziriai hadjáratban (Jaffa, Tabor), valamint később Abukir mellett tünt ki. Midőn pedig Bonaparte Egyiptomból hazavitorlázott, K.-ra bizta hátrahagyott seregét. K. nem tartotta lehetségesnek, hogy a magára hagyott és megtizedelt francia csapatok Egyiptomot sikerrel megvédelmezhessék, és ez okból 1880. Sidney Smithtel oly egyezséget kötött, melynek értelmében arra kötelezte magát, hogy a franciák Egyiptomból ki fognak vonulni. De midőn Keith angol tengernagy ezt a szerződést elvetette, K. arra határozta el magát, hogy újra meghódítja Egyiptomot. A felkelt Kairót csakugyan újra bevette és Heliopolisz mellett is diadalt aratott az egyiptomiakon. Néhány héttel ezen győzelem után K. orgyilkosság áldozatául esett el. Szülővárosa 1840. K.-nek szobrot emelt. V. ö. Ernulf, Le général K. (Páris 1867); Pajol, K., sa vie, sa correspondance (u. o. 1877).

Forrás: Pallas Nagylexikon