Klein

1. Adolf, osztrák szinész, szül. Bécsben 1847 ápr. 15. Tizennyolc éves korában lépett szinpadra először Badenben, Bécs mellett s három évvel rá Berlinbe szerződtették, ahol főként mint jellemszinész tünt ki. Azután a lipcsei városi szinháznál működött, 1880. a bécsi udvari szinházhoz szerződtették, innen elmenve, a drezdai, majd a hamburgi s 1889-91. a berlini szinházban játszott s 1892. u. o. a Schauspielhaus tagja lett.

2. K. Ármin József, német csillagász és meteorologus, szül. Kölnben 1842 szept. 11. Kezdetben könyvkereskedéssel foglalkozott, de később matematikát és csillagászatot tanult. Kölnben egy magán obszervatoriumot alapított, melyen főképen a Holdat figyelte meg. Nevezetes művei: Handbuch d. allgemeninen Himmelsbeschreibung (2 köt., Braunschweig 1872); Entwickelungsgeschichte des Kosmos (u. o. 1871); Anleitung zur Durchmusterung des Himmels (2. kiad. u. o. 1882); Kosmologische Briefe (Graz 1876); Die Erde und ihr organisches Leben (Thoméval, Stuttgart 1881, 2 kötet); Allgemeine Witterungskunde (Lipcse 1884); Astronomische Abende (2. kiadás Berlin 1886) és Stern-Atlas (18 térkép, Lipcse 1886). Kiadja a következő folyóiratokat: Gaea (Köln 1864 óta); Revue der Naturwissenschaften (u. o. 1872 óta); Sirius (1882 óta).

3. K. Bernát, német zeneszerző, szül. Kölnben 1793 márc. 6., megh. Berlinben 1832 szept. 9-én. Atyja is zenész volt. 1812. Párisba ment, Cherubinitól tanult és a Conservatoire könyvtárát buvárolta. A kölni székesegyház karnagya lett, 1820. a berlini új kir. egyházi zenei tanintézet zeneszerzési, és az egyetem énektanára. Hatszólamu Magnificat (hármas fugával), oratoriumok s mindennemü, nagyszámu egyházi jellegü zeneművek messze földön megalapították hirét.

4. K. Félix, német matematikus, szül. Düsseldorfban 1849 ápr. 25-én. Tanulmányait Bonnban, Göttingában és Berlinben végezte; Göttingában lett magántanár, 1872. rendes tanár Erlangenben, 1878. Münchenben, 1880. Lipcsében és 1886 óta Göttingában; 1875 óta Mayer Adolffal és Dyckkel a Math. Annalen szerkesztője. Sokoldalu, terjedelmes irodalmi munkásságot fejt ki különösen az újabb és nem euklideikus geometria, az egyenletek elmélete és a függvénytan terén. Önálló ihrer Integrale (Lipcse 1881); Vorlesungen über das Ikosaeder und die Auflösung der Gleichungen von 5. Grad (u. o. 1884); Vorlesungen u. d. Theorie der elliptischen Modulfunctionen (2. köt., u. o. 1890-92); Vorträge ü. ausgewählte Fragen der Elementargeometrie (u. o. 1895); Lectures on mathematics (New-York és London 1894).

5. K. Jakab Tivadar, német zoologus, szül. Königsbergben 1685 aug. 15., megh. Danzigban 1759 febr. 27. 1718. a danzigi botanikus kertet alapította s egyúttal alapját vetette meg a muzeumnak is; társalapítója volt a danzigi természettudományi társulatnak, amelynek kezdetben titkárja, majd igazgatója volt. Tudományos téren is működött s a rovarok kivételével majdnem valamennyi állatcsoportról dolgozatokat irt, sőt még rendszert is állított fel, amely azonban teljesen mesterséges volt s a végtagok számából, szerkezetéből és helyzetéből indult ki.

6. K. János Ádám, német festő és rézmetsző, szül. Nürnbergben 1792 nov. 24., megh. Münchenben 1875 máj. 21. Eleinte szülővárosában, utóbb Bécsben tanult, beutazta a Rajna mellékét, Olaszországot, megfordult Magyarországon is. Végre Nürnbergben, majd Münchenben telepedett le. Festményei tulságos gonddal vannak kidolgozva; szárazak, ósdiak. Sokkal jobbak, elevenebbek rézkarcai. V. ö. Jahn C., Das Werk von Joh. Ad. K. (München 1863).

7. K. János Frigyes Károly, német mineralogus, szül. Hanauban 1842 aug. 15. Hohenheimban, Tübingában és Heidelbergában természettudományokat tanult. 1869-ben Heidelbergában magántanár, 1873. rendkivüli s 1877. Göttingában rendes tanár lett. Ez utóbbi helyről 1887. a berlini egyetem ásvány- és kőzettani gyüjteményének igazgatójává nevezték ki. Művei: Über Zwillingsbildungen und Verzerrungen und ihre Beziehungen zu den Symmetrieverhältnissen der Krystallsysteme (Heidelberga 1869); Einleitung in die Krystallberechnung (Stuttgart 1875). A Jahrbuch für Mineralogieban is számos dolgozata jelent meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon