Kleisthenes
(Clisthenes), 1. Szikion utolsó tirannusa (Kr. e. 596-565),
az aigialeok törzséből való volt. Egész élete folytonos küzdelem volt a
dorizmus ellen, mely hasztalan csinált ellene forradalmat. A krisszai háboruban
Kr. e. 590. egyike volt a vezéreknek s a szerencsés befejezés sikerére pompás
oszlopcsarnokot építtetett.
2. K., az athéni alkotmány reformátora, az előbbinek
unokája. Egy jóslat által felbátorítva, a spártaiak Kleomenes vezetése alatt a
Pisistrates családjának elűzésére vállalkoztak; erre (510) az alkmeonidák
visszatértek s elkeseredett alkotmányos polgárharc kezdődött, melyben Isagoras
az arisztokratikus pártot vezette, mig K. a néppárt lelke volt. Az utóbbi
felülkerekedett, a delfibeli jóslóhely beleegyezésével az eddig létezett 4
filét feloszlatta és új attikai telekosztást hajtott végre. A reformok a
konzervativ pártnál visszatetszést szültek, 508. sikerült Isagorasnak Kleomenes
segítségével K.-t megbuktatni s a nagy törvényhozó inkább eltávozott, semhogy
hazáját a polgárháboru borzalmainak kitegye. De Kleomenes reakcionárius
intézkedései csakhamar lejárták magukat, K.-t visszahivták és a katonai uralom
bukásával újból hozzáláttak a reformokhoz, melyek közül nem egyet csak akkor
hajtottak végre. Ám erre a szomszéd államok mozdultak meg a (szerintök
radikáis) demokrácia ellen. K. ezúttal már nem akart engedni, hanem a szardeszi
persa helytartóhoz fordult segélyért, kivel véd- és dacszövetségre lépett. Ez
rossz vért szült, a hazafias párt, mely persa szövetségről hallani sem akart,
felzúdult K. ellen és száműzte.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|