Kleisthenes

(Clisthenes), 1. Szikion utolsó tirannusa (Kr. e. 596-565), az aigialeok törzséből való volt. Egész élete folytonos küzdelem volt a dorizmus ellen, mely hasztalan csinált ellene forradalmat. A krisszai háboruban Kr. e. 590. egyike volt a vezéreknek s a szerencsés befejezés sikerére pompás oszlopcsarnokot építtetett.

2. K., az athéni alkotmány reformátora, az előbbinek unokája. Egy jóslat által felbátorítva, a spártaiak Kleomenes vezetése alatt a Pisistrates családjának elűzésére vállalkoztak; erre (510) az alkmeonidák visszatértek s elkeseredett alkotmányos polgárharc kezdődött, melyben Isagoras az arisztokratikus pártot vezette, mig K. a néppárt lelke volt. Az utóbbi felülkerekedett, a delfibeli jóslóhely beleegyezésével az eddig létezett 4 filét feloszlatta és új attikai telekosztást hajtott végre. A reformok a konzervativ pártnál visszatetszést szültek, 508. sikerült Isagorasnak Kleomenes segítségével K.-t megbuktatni s a nagy törvényhozó inkább eltávozott, semhogy hazáját a polgárháboru borzalmainak kitegye. De Kleomenes reakcionárius intézkedései csakhamar lejárták magukat, K.-t visszahivták és a katonai uralom bukásával újból hozzáláttak a reformokhoz, melyek közül nem egyet csak akkor hajtottak végre. Ám erre a szomszéd államok mozdultak meg a (szerintök radikáis) demokrácia ellen. K. ezúttal már nem akart engedni, hanem a szardeszi persa helytartóhoz fordult segélyért, kivel véd- és dacszövetségre lépett. Ez rossz vért szült, a hazafias párt, mely persa szövetségről hallani sem akart, felzúdult K. ellen és száműzte.

Forrás: Pallas Nagylexikon