Leó, német építész, szül. Hildesheimban 1784 febr. 29., megh. Münchenben 1864 jan. 27. Olaszországban tett utazása után 1808. Jeromos király udvari építője lett; 1815. Münchenbe hivták, ahol számos nevezetes középületet készített. A hadügyminisztérium (1824-30), az Odeon (1824-28), Miksa herceg palotája; a Bramante-stilusban épült régi képtár, a királyi palota, a pompás bizanci stilü Mindszentek temploma, stb. a K. művei. Az 1830-ban megkezdett Walhallát Regensburg mellett 1842. végezte be. 1839. Pétervárra ment, hogy ott az Izsák-templom építését vezesse. 1809-1853. a belügyminisztériumban a főépítészeti hivatal elnöke volt. Mint festő is működött. Azonkivül néhány munkát is irt: Sammlung architektonischer Entwürfe (München 1831-1850, 10 füz.); Versuch einer Wiederherstellung des toscanischen Tempels nach seinen historischen u. technischen Analysen (u. o. 1882); Der Tempel des Olympischen Jupiter zu Agrigent (Stutgart 1821); Aphoristische Bemerkungen, gesammelt auf einer Reise nach Griechenland (Berlin 1838); Die Walhalla in artistischer u. technischer Beziehung (München 1843). V. ö. Wiegmann, Ritter Leo v. K. u. unsere Kunst (Düsseldorf 1839).