Kleomenes

több hires férfiu ókori Görögországban.

1. K., spártai király, Anaxandridas fia. Elsőnagyobb hadjárata (körülbelül 519.) Argosz ellen irányult, melynek seregét cselvetéssel megverte és mely nyitva állott előtte, ha katonái babonából meg nem hátrálnak. Néhány év mula beleavatkozott az athéni alkotmányos belviszályokba, de 508. Isagorasszal együtt az Akropoliszba szorult és csak nagynehezen tudott magának szabad elvonulást biztosítani. Boszuból erős csapattal Eleuziszbe tört, melyet pusztított. Demaratos nevü társkirályának ellenmondása következtében elmaradt a döntő ütközet, amint hogy általában Demaratos volt legnagyobb ellenfele, akit ugyan sikerült eltávolítania, de csak ugy, hogy a delfii jósló helyet megvesztegette, hogy mondja, mikép Demaratos nem törvényes gyermeke atyjának. Ám a fondorlat kisült és K. csak nagy üggyel-bajjal menekült Arkádiába, hol a lakosokat fellázítani igyekezett. Utóbb visszahivták, de akkor megőrült s rémítő módon végezte ki magát. Utódja testvére, I. Leonidas lett.

2. K., spártai király, III. Leonidas fia, 325. jutott kormányra. Az achaiok szövetségét háboruba keverte és kétszer döntő csatában megverte. Spártában új méltányos telekosztást eszközölt. A polgárjogot a periökökre is kiterjesztette és újból meghonosította a régi spártai szokásjogokat és mindenben jó példát mutatott. A hadsereget is újból szervezte és győzelmesen vezette az achájai szövetség ellen, de azért szivesen magához vonta volna a szövetségeseket, mert a régi spártai hegemonia visszaállítására törekedett. Csakhogy ez a törekvés hiábavaló volt, mert a szövetség feje, Aratos, egészen Makedonia szárnyai alá menekült, (224). Időközben megfordult a hadi szerencse. Az achaiok Antigonos Doson makedon királyt hivták ellene segítségül, ki tulnyomó haderővel jött K. ellen. A spártaiak Sellasia szorosnál (Spártától északra) várták be az ellenséget de a csata elveszett. K. Egyiptomban hiába kért segítséget. Kr. e. 219. hűséges társaival együtt saját kezével vetett véget életének.

3. K. Naukratisból, Alexandria építési munkálatainak vezetője, egyúttal az e célra szánt adók behajtója, Nagy Sándor kedves embere. A nagy király elnézte K.-nek, hogy lelketlen zsarolásokat követett el, de mikor Ptolemaios kapta Egyiptomot, ez az utóbbi tüstént rátette kezeit a K. által összeharácsolt kincsekre, őt magát pedig kivégeztette.

Forrás: Pallas Nagylexikon