több ókori fejedelemasszony neve, kik közül leghiresebbek:
1. K., Makedoniai Fülöp neje, akit férje halála után Olympias királyné
fondorlatai következtében meggyilkoltak. - 2. K., Makedoniai Fülöpnek Olympias
királynétől született leánya, előbb epirusi Sándor, majd Perdikkas hitestársa.
Perdikkas meggyilkoltatása után több makedoniai hadvezér ajánlotta föl neki
kezét, de Antigonos Sardesben folytonos felügyelet alatt tartotta. 380.
meghalt, alighanem Antigonos által bérelt gyilkosok kezétől, ki hogy aztán a
gyanu eloszoljon, annál fényesebb temetésben részesítette. - 3. Egyiptomi K.,
Ptolemaios Auletes leánya és XII. Ptolemaios nővére, kinek feleségeül és
uralkodótársául nevelték. Atyja halálakor, Kr. e. 52. még csak 17 éves volt és
minthogy férje még fiatalabb vala, helyettök Achillas uralkodott (kinek szeme
láttára Pompejust meggyilkolták). Ő és társai korán felismerték K. nagyratörő,
szenvedélyes lelkületét, azért politikai cselszövények ürügye alatt
eltávolították (48). Már-már háborura került volna a dolog a testvérek között,
midőn Caesar közbevetette magát é elhatározta, hogy a testvérek közösen
uralkodjanak; egyébként szenvedélyes szerelemre gyuladt K. iránt, kinek
kedveért állandóan Alexandriában tartózkodott. De Ptolemaios pártja nem akart a
kettős uralomban megnyugodni; hirtelen forradalom tört ki K. ellen, mely
Caesart is nagy veszedelembe sodorta, s a veszedelemnek csak az vetett véget,
hogy Ptolemaios, aki Caesart Alexandriába zárta és ott hevesen ostromolta, a
város falai alatt elesett. K. tehát elérte célját, egyedúr volt Egyiptomban,
bárha Caesar kivánságára el is jegyezte magát legifjabbik öccsével. Caesar
ezután is rabja maradt K. bájainak, fiát Caesariont elismerte, sőt rábirta a királynőt,
hogy Rómába jöjjön lakni, ahol a nagy diktátor haláláig megmaradt, ünnepelve
Caesar barátaitól, üldözve ellenfeleitől. Alig menekült előlük Alexandriába,
máris őrült szenvedélyt ébresztett Antoniusban, aki vakon feláldozott neki
mindent. A 41. év telét együtt töltötték, majd elkisérte K. a hatalmas
triumvirt Sziriába és haláláig csekély megszakításokkal nyomában járt. Vele
ment az actiumi csatába is 60 egyiptomi hajóval, de mindkettőjök vesztére, mert
a döntő pillanatban K. hajói távoztak úrnőjükkel és Antonius mindent feledve,
követte K.-t, voltakép ezzel veszítvén el a csatát és vele a világuralmat. K.
remélte, hogy Octavianust is lebilincselheti és midőn ez nem sikerült, egy
mérges kigyó csipésével ölte meg magát. Igy halt meg Kr. e. 30. ez a tüneményes
nőalak, mely ugy a történelemben, mint a költészetben mély nyomokat hagyott.
Egyetlen hiteles arcképe egy pénzen az athéni tud. akadémia éremgyüjteményében.
Shakspere: Antonius és Kleopatra-jában dramatizálta; Ebers K. címen történelmi
regényt irt róla. Monográfiát Stahr irt róla (ismert rehabilitáló modorában,
Berlin 1872). Újabban Sardou tette meg K.-t hasonló címü drámája hősnőjének,
tárgyilagosabban Houssaye (Páris 1889).
Forrás: Pallas Nagylexikon