Klerus

(fr. clergé, ang. clergy) a kat. egyházban a papirend, ellentétben a keresztény néppel, a lajkusokkal. K. görög szó a. m. sors. A papi rend a K. nevét némelyek szerint onnan nyeré, hogy az elsőnek megválasztott Mátyás sors útján lőn kiszemelve (szt. Ágoston), mások szerint onnan, hogy a Levi zsidó törzs Kanaan földjének elosztásánál nem nyert osztályrészt, hanem a tizedre utaltatott s igy neki «az isten» jutott osztalékul. A K., mely felszentelés (ordinatio) által az egyház közvetlen szolgálatára s az egyházhatalom gyakorlására van hivatva, alkotja a szoros értelemben vett Sacerdotimot, mig a keresztség által az egyház keblébe tagokul felvett lajkusok csak a tágabb értelemben vett Sacerdotiumhoz tartoznak. A papi rendnek, a K.-nak, mint az egyházhatalom gyakorlására különösen hivatott s jogosított rendnek szoros megkülönböztetése a lajkusoktól, egyik lényeges különbség a katolicizmus és a protestantizmus között, amely utóbbi a hiveknek általános papságát vitatja, s a papi rendet történetileg fejlődött, az ős keresztény egyházban nem gyökerező intézménynek tekinti. A papi rendbe való felvétel egyedüli módja a felszentelés (l. Egyházi rend), mely, miként a keresztség, eltörölhetetlen jelleget kölcsönöz, ugy hogy valamint a megkeresztelt nem keresztény hitre történt áttérés dacára nem szünik meg keresztény lenni, ugy az egyszer pappá felszentelt többé lajkussá nem lehet. A tridenti zsinat anatemával sújtja azokat, kik ezt tagadni merészelnék.

Forrás: Pallas Nagylexikon