Klistér

v. csőre, allövet (clysma, enema), kisebb vagy nagyobb mennyiségü tiszta viznek v. sóoldatnak, gyógyszeres keveréknek a végbélbe vitele. A folyadékot többnyire fecskendővel viszik be, amely szintén K. nevet visel. A fecskendőnek 100-300 cm³ ürtere van s a nyomó erő egy dugattyu segélyével fecskendi ki a folyadékot a szerszám végén, melyre különböző nagyságu, csontból, kaucsukból v. szarvból készült, simara esztergályozott, 5-8 cm. hosszu, karcsu, elvékonyodó cső illeszthető, mely beolajoztatván a végbélbe vezetendő. Vannak gummi-ballonokból álló K.-ek is, amelyekből egyszerüen az oldalfalak összenyomása által szorítjuk ki a folyadékot s az összenyomott falak elengedése után azoknak ruganyos terjeszkedése következtében szivható fel beléjük a folyadék. Az orvostanban megkülönböztetnek: egyszerü béltisztító K.-eket (200-300 gr. közönséges vizből, erősebb hatás kedvéért néha teákból, v. konyhasó-oldatból, hideg vizből, keserü vizből áll, v. egy-két kanál olajat tesznek hozzá); gyógyszerek K.-eket (midőn gyógyszerket csőre-alakban viszünk a végbélbe azért, hogy azok ott hatásukat kifejtsék v. felszivódjanak és ugy hassanak; ezek lehetnek: izgalomcsillapító, összehúzó, izgató, féregűző K.-ek; ha azt akarjuk, hogy a gyógyszer ki ne ürüljön, hanem bent maradjon, akkor lehetőleg kis mennyiséget viszünk be [15-100 gr.] és adunk hozzá valami nyákos bevonló szert, mint a gumminyák, keményítőfőzet stb.) és tápláló K.-et (olyan esetekben alkalmaztatnak, ha a táplálék bevitele más úton lehetetlen; csak már magukban is felszivódó v. emésztőnedvekkel preparalt táplálékot vihetünk be, mivel a végbélnek nincsenek emésztő nedvei, ilyenek lehetnek a peptonok, húsoldatok, borok, tojás sárgája stb. L. még Infusio.

Forrás: Pallas Nagylexikon