Kloridok

általában a klórgyök vegyületei más gyökökkel; rendesen azonban ez elnevezés alatt a sósav sóit vagyi a fémes gyökök klórral való vegyületeit értjük. A régibb kémiai terminologiában a klorür elnevezéssel is találkozunk. Ha ugyanis fémes gyök klórral kétféle vegyületet képez, a kevesebb klórtartalmut klórür, a klorban dúsat kloridnak nevezték. Manapság e vegyületeket mind egyszerüen K.-nak mondjuk és a közöttük levő különbséget rendesen a fémes gyök nevének változtatásával fejezzük ki, p.:

HgCl₂                     Hg₂Cl₂

kénesőklorid         kénesőklorür        (régi elnevezés)

merkuriklorid        merkuroklorid       (új elnevezés)

A K. a természetben igen gyakoriak, igy különöse a nátriumklorid (kősó) nagy mennyiségben fordul elő. Elég gyakoriak továbbá a kálium-K. és ezeknek magnéziumkloriddal és kalciumkloriddal képezett kettős sói. A tengerviz K.-ban bővelkedik. Ugyszólván minden természetes vizben K.-kat találunk. A növényi és állati organizmusban normálisan előfordulnak. A fém-K. szilárd halmazállapotu, rendesen kristályos testek, sók, melyek vizben könnyen oldhatók, csupán az ezüstklorid és merkuroklorid kivételével, melyek vizben nem oldódnak. Az ólomklorid vizben nehezen oldódik. Ami a K. képződését illeti, megemlítjük, hogy azok közvetlenül fém és klór egyesülése útján is keletkeznek. Klorid képződik továbbá, ha hidrogénnél erélyesebb fémet sósavban oldunk. Minden fém oxidja vagy karbonátja kloriddá alakul, ha azt sósavban oldjuk. Az egyes fém-K. sajátságait, készítési módját stb. l. az illető címszók alatt.

Forrás: Pallas Nagylexikon